Viszik a retket mint a cukrot – pragmatikus kereskedelem politika a külpiacon

Könnyű dolgom volt ma. A délelőtt egy úgynevezett háttérbeszélgetésen hallgathattam a külügyminisztériumban ami valójában már külgazdasági tárca. Dr. Szabó László miniszter-helyettes kitűnően prezentálta, hogy a jelenlegi helyzetben miként törekszenek a hazai export fokozására. Érdekes első kézből hivatalosan is megtudni, hogy korábban a betokosodott rendszer hibája miatt nehézkes volt a kis és a középvállalkozások exportra termelése. Sok esetben két három tárcán keresztül tartott az engedélyeztetés és hiányzott az ehhez szükséges katalizátor, a megfelelő hivatali háttér.
Ennek vége. Szakítottak a régi beidegződéssel. Maga a tárca helyettes vezetője korábban megismerhette a szakmájában az export piacra dolgozó cégek összes buktatóját. Az információ, a pénz és a szakmai tájékoztatás hiányát. Ma már ez egy kézben , a külgazdasági minisztériumban összpontosul, s a korábbi több esztendős átfutási időt hetekre csökkentették. A jó üzletek gyorsan kötetnek.
Ha már háttérbeszélgetés – rákérdeztem – van e valamilyen politikai kritérium, hogy mely országokkal kereskedhetünk. Nos, a válasz – a magyar nemzeti érdekeink szerint haladunk. Másként fogalmazva , igyekszünk pragmatikusan kezelni a kapcsolatainkat. Szó nem érheti a házunkat, hiszen a nagyhatalmak , s nyugat-európai uniós társaink se finnyásak ha számunkra kedvező üzleti lehetőségre lelnek, legyen az bármelyik országban. Különben ha nem mi akkor más foglalja el az általunk elhagyott űrt.
A beszélgetése sok mindenről szó esett. Meg is írom. Többek között szóba került, hogy a magyar retek az egyik legjobban fizetett exportcikkünk az egyik arab országba. Drágább a kiszállítása mint maga az áru, viszont nagyon közkedvelt és jól fizetnek érte. Ez is azt bizonyítja, hogy jól működő külképviseleteinken jól ráéreznek mi is a kelendő az adott országban.image