A hét közepén kora reggel háborús kép fogadott a Kazinczy Ferenc utcában. A járdán halomban állt szemét és a törmelék. Első látásra azt hihettük, hogy az eléggé romos homlokzatú társasház adta meg magát. Majd kiderült, semmi vész csak a szokásos lomtalanítás a vártnál intenzívebb. Külön konténerre vitték el a kirakott limlomot.
Ami azt illeti ez a saroképület, aminek az aljában valamikor a nevezetes Muskátli vendéglő – ma Víg postás működik szebb napokat is látott.Ha nagyon töröm a fejem talán az egész ház lakó névsorát fel idézhetem. Barátom Fischer Imre nyugodjon békében a harmadik emeleten lakott. Szomszédjuk a városi rendőrkapitányság közlekedési osztályának vezetője volt. Megközelíthetetlen ember volt, olyan aki megtanulta, a szabály az szabály. Ott lakott a Frommer Ernő bácsi családja is. Abban békés világban, nem jól mondtam , békebeliben mindenki mindenkit ismert az utcában is. Igen az első emeleten Vass doktor úrék laktak. Ha még töröm a buksim, eszembe jutott mindegyikük neve is. Egy biztos akkoriban nem volt ilyen romos, omló vakolatú a ház homlokzata. Kifejezetten jó állapotban volt és elit lakások voltak benne.
S mint látjuk a lomtalanítás becsülettel végrehajtva, szerencsére nem a vakolat pergett a járdára.
