Elég kiterjedt a műszaki érdeklődésem. Kevesen tudják már, hogy ebben a régióban az első videó stúdió az enyém volt. Privát iparosként üzemeltettem majd a MTSZ maga alá gyűrte a fennhatóságom alatt. Ehhez viszont egy akkori rendelet szerint a Budapesti Műszaki Egyetemen kellett operatőri és dokumentum film szakot végezni. Egy kollégámmal ezen is túljutva gyártottuk a VHS filmeket.
Megjegyzem, hogy előtte már hat évig szakmányban videóztam, Miskolcon szinte egyedül és kezdetben minden esküvőre és keresztelőre nagyobb , fontosabb eseményekre hívtak. Jó buli volt. Amikor meg kitalálták az ehhez illő iskolai végzettség megszerzését bejelentkeztem Réz Andráshoz a kulturális minisztériumba. Az irodája egy ablaktalan folyosóról nyíló lyuk volt, de úgy viselkedett mintha miniszter lenne a házban. Nagyon lezser volt, szinte már szét akart esni. Magyaráztam, hogy ezt a szakmát űzöm már egy jó ideje és még semmi panasz reklamáció nem volt a műveimre. Elhajtott. Nyeglén és gonoszul. Szerintem az a Raffay Anna vezette osztály létrehozásában vastagon érdekelt lehetett mert egyenesen oda irányított az egyetemre. Még a vizsgafilmemre is kíváncsi volt. A témája a bükki szénégetők egy napja. Megrázó művészi alkotás volt. Bűzlöttem a mint átható füsttől. A lényeg mindenkinek tettszett.
Annyira, hogy később már záporoztak a megrendelések. A cégesek is. Erről majd külön szólók még.
A képről meg annyit, hogy ahányszor a mosdó eldugul nagy mellénnyel állok neki a szerelésnek. A bűzelzárót lekapom, kitakarítom és visszavarázsolom. Ám utána rendre beszart a mutatvány. csepegni kezd, aminek a vége, nem más mint, hogy hívja Zolit. Nemes Zolit a város legjobb vizesét. Száma 30 9032323 – nálunk ezt mindenki ismeri.
Ha nem jelentkezne és sürgős a meló, engem is tárcsázhat. Fél munkára kész vagyok. A szétszerelésre – Zoli meg majd jöhet utánam ha éppen ráér.
