Korán kelek mostanság. Igyekszem, hogy jó helyet foglalhassak a reggeli tankolásnál a miskolci Semmelweis kórházban. Még sötét van amikor úgy fél hét tájban ellepjük az infúziós szoba előtti padsort. Rájöttem – a harmadik töltésre – hogy jelenleg ez a kezelés a hazai egészségügy egyik leghatékonyabb fegyvere. A nehéztüzérség. A kedves nővér hét óra előtt 15 perccel előkészíti az értágítóval teli műanyag flakonokat majd kiakasztgatja. Nekünk már be kell ülnünk vagy feküdnünk a palackok alá. Majd a nővérke szinte szimultánban sorra szurkál valamennyiünket . Utána már csak azt kell figyelnie, hogy rendben csepeg e az éltető medicina.
Nézni se bírom amikor szúrnak. A karomon a véna már hasznavehetetlen. Minden egyes alkalommal, minden új ápolónőnél bizonygatnom kell, hogy csak a karomon keresztül lehet felturbózni. Persze mindig akad egy okoska, aki minden áron szeretné prezentálni, hogy ő bezzeg oda is beszúr ahová más nem képes. Sose hagyom magam. Marad a kézfejem , ami bizony, ha a kezelés után nem nyomom le csak feldagad. na mindegy, olyan 15 – 20 perc amíg kiürül a palack, közben igyekszem magam lefoglalni. Gépezek vagy a táguló agyamat tornáztatom. Most éppen azon töprengtem, hogy mi is volt az az első hazai értágító tabletta amire annyira büszkék voltunk. Állítólag ez volt az a csodaszer ami megszüntette a memória hiányt, a feledékenységet. Na , mi is volt, hogy is hívták —-izzadom mint a napos csibe az infralámpa alatt. Csak nem ugrik be. Kérdezem a nővérkét , emlékszik e arra a bizonyos valamire amitől megjavult az emlékező tehetségünk. A Borsodi Vegyi Kombinátban gyártották az alapanyagot és még Japánba is szállították. Erőlködöm. Masszírozom, egy kézzel a homlokom, közbe fel-fel nézek a palackra. Látom, az utolsó cseppek peregnek, érzem a hatást. S leesik a tantusz. Csendben. Majdnem elkiabálom – megvan, Cavinton – csak eszembe ötlött. (Később látom a neten – a Japánban tíz éve nem használják mert hatástalannak bizonyult.)
Mit mondjak, ez a kezelés most hatásos volt. Csak tágított egyet az elmeszesedett szürke állományomban. Holnap is megyek. s ha kell megküzdök a helyemért, az ajtótól az első balra eső székig. Csak még azt nem tudom, hogy hétfőn a bal vagy a jobb kezem áldozzam be a szúrinak….
