Úgy hozta az élet, hogy erős kötödésem van Mezőcsáthoz. nem titok, onnan nősültem, s amíg a feleségem szülei éltek sok időt tölthettem ebben a kedves mezővárosban. Még abban az időben amikor csak álmodoztak a városi címről. Sokat meséltek az úri fogadóról, amit a háború idején lebombáztak. Végre van egy képem róla, milyen is lehetett az épület. Egy tipikus kisvárosi szálloda, amelynek a földszintjén díszes étterem volt kristály csillárokkal. A képeslap szerint ez volt a Korona szálló, s üdvözlet – M. Csáthról…. igen így arisztokratikusan H-val írva.
Állítólag ennek a közelében volt a helyi bank is, amelynek az igazgatója egy szeretetreméltó kedves úri ember volt. A fia mesélte, a háború után annyi pengőjük maradt, hogy ezzel volt tele a fürdőkádjuk. Lubickoltak az elértéktelenedett milliós, s billiós pengőben.
S ha már Mezőcsát, felteszek hozzá néhány tablóképet. Akik felismernek valakit jelezzék. Köszönöm. Az egyiken olvasható – néhai Kiss Ferenc igazgató látható középen.
