Hogy, hogy nem gondoltam egy nagyot. A mostani üzemanyagárak mellett elkelne egy kis városi futkosó kocsi és a nagyot meg kímélhetném a hosszabb utakra. Utána jártam és megtudtam egy Suzukinak a felelősségbiztosítása aránylag olcsó. Még akkor is a bonus malusom nem a legelőkelőbb. Tévedtem. A biztosítók ugyanis szarnak rá, hogy ki mennyi kárt okozott ha az úgynevezett második kocsira számolnak kötelezőt. Tehát ha az első autómnál az előkelő kategóriában vagyok az már a másodikra nem érvényes a tarifabesorolásnál. Ez a módszer igazolja, hogy valójában semmi összefüggés nincs a vezető, a járműve és a károkozás mértéke között. Hiába spórolok nekik az első kocsinál, a másodiknál ezt már nem hajlandók betudni, sőt még kedvezményt se adnak, ha mindkettőt egy cégnél biztosítom. Nem is értem, hogy egy cégnél jó, előrefizető vagyok egy kocsinál akkor a másodikra már miért nem adnak annyi kedvezményt mint az elsőre. Az nem is jut eszükbe, hogy bármennyire is ügyes vagyok egyszerre mindig csak egy kocsival kockáztatok. Tehát a rizikó faktor feleződik az autóknál. Próbálom keresni a logikát a gondolkodásukban, de hiába. Hát ha valaki megmagyarázza…
Rá kellett jönnöm, hogy minden biztosító huncut. Nem mintha korábban nem sejthettem volna. Hiszen amikor kötöm a boltot akkor mindent ígérnek, fűt fát , bort búzát békességet. Ám ha beüt a krach már meg se akarnak ismerni. Az is kiderült, hogy valamennyi társaság egyezteti az áraikat, finoman szólva kartelleznek. Korábban ugyanis a nagyobbak méretesebb kedvezményeket nyújtottak mint manapság amikor a kalkulátorok mindössze néhány száz forintos különbséget hoznak ki.
