Jól emlékszem, hogy amikor megérkeztünk a szakszervezeti üdülőbe – a régmúltban amikor még voltak ilyen műintézmények – elsőként lemértek minket. Azon az állványos mérlegeken amelyek már csak egyes rendelőintézetekben vannak. Percekig csúsztatták a dekákat, hogy pontos legyen az eredmény. Majd elutazás előtt megismételték. S ha felszedtünk egy pár kilót azt azt a szakszervezet javára könyvelték el.
Mára viszont senki nem lelkendezik ha gyarapszik a súlya, ha csak nem valami betegség miatt soványul. Sőt egyre inkább népbetegség a kövérség. Magam is küzdök a túlsúllyal. A pocakom már nagyobb mint amennyi a korommal járó tekintélynöveléséhez kellene. Az se vigasztal, ha a hölgyek mondják, a férfi egy mázsánál kezdődik. Majd halkan suttogva teszik hozzá, hogy a vágódisznó is.
Így aztán virágzik a fogyókúrákat reklámozó praktikák piaca. A lenti férfi – bizonyára fotoshopos a kép – elég meggyőző. Megismertem már a gyógyszeres gyomorgyűrűt és a zsírégető pirulákat, s bizton állítom, a fogyás egyetlen titka – keveset, nagyon picikét kell enni. Na, ez az ami a legnehezebb.
A fenti képről meg férfitársaimmal azt konzultáltuk, hogy a bal oldali ízig vérig nő az igazi. A jobbszélső satnya harmatosan fiatal, de ha választani kell a balszélső fantázia dúsabb. Ennyit erről .
