Életemben először a kezemben volt egy Oscar díj. Egy igazi. Nem olyan mint amit egyszer vehettünk a Déryné utca bohóságok boltjában. Egy súlyos, egy aranyozott, egy kiérdemelt. Persze, nem nekem hanem A légy című rajzfilm alkotójának járó díjat. Láttam a tulajdonos aggódását, míg a kezemben foghattam a díjat. A felesége egy sportszatyorból halászta ki, s így is egy csoda szép kék zsákban őrzik. Megértem, hogy még a fénytől is óvják.
Természetesen van még egy két ilyen díj az országban. Kérdés, mi lesz ezekkel majd. Természetesen az utódok is tovább őrzik. Ám itt az ideje, hogy Tolcsván létrehozzák az emlékházat, mondjuk a Zukor úrét, ahol helyet kaphatnának ezek az immár fontos nemzeti ereklyék. Hiszen kiderült, hogy Foxon kívül számos neves magyar származású filmesünk van akiknek az imidzsét önző módon ápolnunk. kamatoztatni kell.
Mindenkit megnyugtatok, cirka 15 másodpercig lehetett a kezemben a nehézkes díj. Másnapra a jobb kezemen ínhüvely gyulladásom lett. Nem látom az összefüggést, s ha ezt az orvosnak elmesélem akár egy másik osztályra is beutalhat.
Egy Colombo – persze ő is magyar származású, szobra is van Pesten – egyik filmjében egy ilyen Oscarral gyilkolnak meg valakit. Fejbe kólintanak. Most már el is hiszem, ezzel gyilkolni is lehet.
