A múlt köde. Valahogyan a kezembe került ez a fotó. Torgyán Józsefről több képem is van sőt néhány könyve is amit nekem dedikált. Főleg a programjairól, amit végül nem sikerült megvalósítania. Többek között a chilei cseresznyéből se lett semmi amit állítólag karácsony táján szednek le.
Torgyán elnök, s miniszterelnök helyettes többször is volt a szerkesztőség vendége. Jó kedélyű, kedves ember, igazán nem játszotta meg magát. Időnként a zsebébe nyúlkált és ki ki vett egy egy alufóliába csavart pirulát. Mondta ezeket a felesége készítette be és idejében be kell kapnia. Nekem az tetszett, hogy képes volt mindig arról beszélni amit hallani szerettünk volna. Ebben felülmúlhatatlan volt.
Majd volt egy szavazás az olvasóink körében, hogy kivel vacsoráznának szívesen. Ma se tudom miért, de Józsi bácsi magasan nyert. Az estebéd a Gösserben vagy a Dolce Vita étteremben volt. Egy szalvétára firkálta, hogy ki mit kért tőle. Mindenkinek mindent megígért. Nagyvonalúan. Szórakoztató jelenség. Elmesélte hol született milyen iskolában járt és, hogy milyen jól hegedül.
Egyébként , tényleg nála szokásban volt, hogy ha Miskolcra jött a kisgazdák helyi prominensei a határban várták. Miskolc határában.
