Ódzkodok a repüléstől. Ha nagyon muszáj félholtra iszom magam mielőtt felszállok. A gond csak annyi, hogy minél többet iszok annál józanabb leszek. Ott fenn a magasban. Nem véletlenül sokkol a magasság, a légi utazás. Elárulom, hogy a második utazásom alkalmával leszálltam Kelet Berlinben és a gép tovább repülve Koppenhágába a tengerbe zuhant. A békéscsabaiakkal utaztam volna Moszkvába az ország-Világ szerkesztőségének jóvoltából, de lemondtam a túrát. Ezt is megúsztam , a gép Kijev mellett lezuhant. Majd úgy a kilencvenes évek közepén megint fel kellett ülnöm egy közel-keleti utazásra. Hazafelé elnéztem az indulási időt, egy nappal később jöttem haza. Az eredeti gép olyan viharba került, hogy Törökországot megkerülve jutott haza. Mázlim volt. Azt leszámítva, hogy a Malév stewardesse két doboz rostos narancslével nyakon öntött. Miközben egy kisebb légi örvényben fickándoztunk. Szóval ezért mondtam le több óceánon túli meghívást, ezért nem voltam még Amerikában . Ezért szeretnék oda is eljutni, de hajóval. Sőt most a közeljövőben busszal és vonattal utazok Strassburgba és Barcelonába.
Ám felcsillant a remény, hogy megérem a biztonságos nyugodt légi közlekedés nagy találmányát. Zeppelin utódját eredetileg az amerikai hadsereg fejlesztette ki kifejezetten teherszállításra. Óránként 160 kilométeres sebességgel úszik a magasban és háromszor annyi árut szállíthat mint a legnagyobb repülő. Nyugodt mozgású és rettentően biztonságos. Bármilyen helyzetben képes megállni a levegőben és útközben is javítható a motorja. Igen , olyan nagy seggnek tetszik, de az angolok már megépítették. Rohanó világunkban nagy jövő előtt áll.
S itt jut eszembe a soha el nem múló rögeszmém. Ha tankokat lehet ejtőernyővel ledobálni miért nem lehet a nagy utasszállítókra is hasonlót szerelni. Kisgépeken már van. Használják is.
