Frank Mariann öt évvel ezelőtt költözött Budapestről Mádra, mely a Tokaj-Hegyalja régió egyik vallási központja volt, 18. századi, párját ritkítóan szép barokk zsinagógájával és messze földön híres jesivájával, ami nem egy nagy rabbit adott Magyarországnak. A bortermelőkből és kereskedőkből álló zsidó közösség egészen az 1940-es évekig békében élt a keresztény lakossággal.
A világháború azonban – mind oly sok zsidó közösséget – elsöpörte a mádit is. A háború poklából alig negyvenen tértek vissza, és ők is hiába igyekeztek újjáalakítani közösségüket. 1956-ra megszűnt a mádi zsidó közösség.
Az elhagyott zsinagóga vagyonkezelője 2012-ben az Egységes Magyarországi Izraelit Hitközség lett. Innentől kezdődik a mádi zsidóság emlékezetének új fejezete: az észak-magyarországi zarándokút projekt második fázisaként, a Csodarabbik útja néven indult új projekt központjává vált Mád. A mádi életről, a rabbiház megújításáról, a környék zsidóságáról és a Csodarabbik útjáról a program egyik vezetőjével, az „új mádi zsidóval”, Frank Mariannal beszélgettünk
Mikor költöztél Mádra?
2011-ben költöztem a faluba – meséli Mariann. A párom Mádról származik, Budapesten élt, amióta befejezte a tanulmányait, de soha nem szerette a pesti létet, vágyott vissza a családi szőlő és földművelés közelébe, engem pedig meggyőzött, hogy Mád a világ közepe. Én viszont tősgyökeres budapesti vagyok, vidéken még rokonom sincs.
Hogy kell elképzelni az életet Mádon?
Mádon teljesen másban gondolkodom, mint korábban. Itt hiányzik az életemből a “multikulti” életmód, viszont átvette a helyét az ötletelés, hogy miként lehet az itteni adottságokhoz – történelmi helyszínek, világszínvonalú borok, gyönyörű földrajzi környezet, stb. – további értéket adni. A hétköznapi élet azonban nem nagyon tér el a fővárositól. Gondoskodni a gyerekekről, családról, háztartásról, elmenni dolgozni, ez nagyjából be is határolja a napjainkat.
Mi most fordított életet élünk, mint az átlag városi. Hétköznap vidéken dolgozunk, hétvégén, ha éppen nem dolgozunk, megyünk Budapestre a szülőkhöz, barátokhoz, színházba.
Én egyébként bármilyen furcsa, nem tartozom azok közé, akik azért költöznek vidékre, mert itt kertet, földet szeretnék művelni, vagy állatokat tartani. A párom igen, engem viszont inkább az vonz, hogy itt sokkal több a lehetőség új dolgok létrehozására, és egyben sokkal egyszerűbb is megvalósítani azokat, mint Budapesten.
Hogy kerültél kapcsolatba az EMIH-vel? Mi a feladatod a rabbiházban?
Amikor Mádra költöztem, rögtön felvettem a kapcsolatot a helyi önkormányzattal és megbíztak a kulturális rendezvények szervezésével. Már akkor rebesgették, hogy van valami pályázat, valaki majd felújítja a rabbiházat és foglalkoznak majd a régió zsidó múltjával. Álmomban sem tudtam volna számomra testhezállóbb és érdekesebb projektet kitalálni. Amikor 2014-ben hivatalossá vált, hogy az Utazás a zsidó örökségben Észak-Magyarországon ÉMOP pályázatot elnyerte az EMIH, akkor felkerestem Köves Slomó vezető rabbit, hogy én itt vagyok, beszélek angolul, héberül, tanultam judaisztikát, és nagyon érdekel a dolog. Végül a pályázat megvalósítási időszakában projektvezető lettem, most pedig én vagyok a felelős az üzemeltetésért.
Milyen programokat szervezel? Kik a látogatók?
Az engedélyeket júniusban kaptuk meg, azóta vagyunk hivatalosan nyitva. Sokan érkeznek külföldről vallásos céllal, felkeresni az egykori nagy cadikok sírjait, emlékhelyeit. Jönnek a vallási kultúra iránt érdeklődők, vagy más céllal a régióba érkezők, de kíváncsiak a zsinagógára és a történetekre, illetve iskolai csoportok is az ország minden részéről.
Idén először szerveztük meg a Mádi Zsidó Napokat, amiből hagyományt szeretnénk teremteni. Például már a jövő évi MZSN napok dátumát is kitűztük: 2017. június 30-tól július 2-ig várjuk az érdeklődőket. A vallásos vendégek egy igazán különleges zsidó múlttal rendelkező helyszínen tölthetik a sábeszt, a nem vallásos vendégek pedig bepillantást nyerhetnek a vallás részleteibe, illetve érdekes előadásokat, kóser kulináris élményeket kínálunk a három napos rendezvény alatt. Állandó programjaink mellé tervezünk rendszeresen előadásokat, koncerteket, kulturális programokat.
Mit szólnak a helyiek az újra fellendülő zsidó élethez?
Abszolút pozitív élményeim vannak. Örülnek, hogy egy régi, romos épület megújul, ráadásul turistákat csalogat a településre. Érdeklődnek, kíváncsiak a programjainkra.
Egy picit mesélj kérlek a Csodarabbik útjáról. Kik járnak rajta? Ki a célközönsége a programnak?
Nagyon sokrétű a célközönségünk, sok lábon áll a projekt. Egyrészt van a zarándokturizmus. A nagy Cádikok sírjához jönnek külföldről és belföldről a zsidók imádkozni. Ennek nagy hagyománya volt eddig is, csak nem volt hozzá infrastruktúra, nem volt hol megszállni, hol enni, s még ezeregy váratlan probléma adódott.. Most már erre is fel vagyunk készülve. Rendelkezésre áll a kóser konyhánk, a szálláshely és a zsinagógát is tudják használni.
A másik ága a dolognak, hogy ez egy szálláshely, ami mindenki előtt nyitva áll, aki a régióba jön látogatni. A harmadik irány a kulturális turizmus, azok a látogatók, akik Tokaj-Hegyalja zsidó kultúrájára kíváncsiak. A rabbiházban kialakított, interaktív kiállítás egyedülálló gazdagsággal dolgozza fel ezt a témát.
Nagyon sokan vannak, akik mádi vagy környéki felmenőkkel rendelkeznek és az őseiket kutatják, akik itt vannak eltemetve, vagy egyáltalán semmit nem tudnak róluk, csak annyit, hogy hajdanán itt éltek. Nekik hoztuk létre a családkutató adatbázist. Ez egy kétirányú folyamat, mi is várjuk az idelátogatóktól az új információkat, hogy folyamatosan építhessük az adatbázist.
Végül szeretnénk, ha sok gyerek látogatna ide, iskolás csoportokat is várunk, zsidókat – nem zsidókat egyaránt. Előbbiek szinte kizárólag a budapesti zsidóságról tudnak, nekik szeretnénk ezt a vidéket bemutatni. A nem zsidó gyerekek csak a holokausztot tanulják a zsidóságról, így szeretnénk, hogy mást is lássanak.
Hogyan dolgozza fel a Holokauszt témáját a Csodarabbik útja?
Mádon nem „holokausztozunk” – azt elvittük Olaszliszkára, ahol a zsinagóga részben visszaépített falai között egy emlékhely van. Itt arra szeretnénk koncentrálni, hogy megmutassuk a múltunkat, a mádiaknak is, a saját múltjukat, mert ők is részei ennek a múltnak.
Végül, egy utolsó kérdés, kinek érdemes Mádra jönnie?
Mindenkinek. Csodálatos a táj, izgalmasak a programok és tanulságos az utazás. A környék hangulata mindenkit magával ragad.
Köszönöm szépen, hogy időt szakítottál az interjúra!
