Amikor egyik napról másikra , tök váratlanul, pontosan 1992 december harmadikán igazgató lettem a kiadó élén némi szorongással mentem fel a sajtóház harmadik emeletére. Egyre csak azt gondoltam, hogy kerüljem el elődöm mindennapos főnöki allürjeít. Bevágjam e én is a liftajtót a mögöttem érkezők előtt, vagy maradjak a régi szokásomnál és továbbra is előre köszönjek mindenkinek. Nagyra becsült elődöm akinek a karrieremet köszönhettem, megértő nagy szíve ellenére , vajmi keveset törődött az ilyen apróságokkal. Kitűnő újságíróként megengedhette magának , hogy időnként alaposan helyre tegye a kollégákat.
Nos, beléptem abba a szobába ahová korábban értekezni és raportra voltam hivatalos. Bezárult az ajtó, s hallottam a titkárságon csicsergő hangokat. Az aggódókat és a bizakodókat. ment a susmus, hogyan tovább. Jómagam pörögtem egyet a főnöki bőrfotelben, felmértem az új íróasztalomat ami kétszer nagyobb volt mint mint a korábbi és kutatni kezdtem a fiókokban. Közben lestem az ajtót hátha rám nyitnak. Még nem tudatosult bennem, Anikó, a megöröklött titkárnő aligha engedné meg, hogy bárki is rám törjön. Csak úgy. A fiókban és a szekrényben csuda , személyes dolgokat leltem. Nem részletezem. Gondoltam a gazdája úgy is bejön majd és elviszi.
A legnagyobb örömteli játékszerem a fenti képen látható nagy telefon volt. A kor vezetőinek ez a státusz szimbóluma . Minél nagyobb van annál nagyobbnak gondolhatod magad. Kezdtem babrálni, nyomogattam a gombokat és húzogattam az alsó prücköket. Mígnem rájöttem, egyszerűbb ha csak a a titkárságit birizgálom, Anikó meg úgy is kapcsolja akivel beszélni akarok. Jó kis játékszer. Mintha mindig egy ilyenre vágytam volna. Volt rajta egy K gomb is de az már az elődömnél se funkcionált. A képen látható nevetségesen piros, az enyém hivatali szürke volt. Olyan komolyságot sugárzó, ami egy nagy napilap szerkesztőségéhez illett. Nagyon megkedveltem. Tárcsázni sose kellett rajta. Gombnyomásra a titkárság jelezte a hívott fél a vonalban van.
Végül nem tudom mi lett ennek a behemót telefonnak a sorsa. Ha valaki tud egy ilyenről megvenném. Beszélni már nem lehet ezeken viszont ha rá néznék sok minden eszembe jutna még. Mert amúgy ezek a tiszteletet parancsoló szerkentyűk sokat tudnának mesélni. Ezeket nem csak hallgatták ezek maguk is hallgatóztak. Erre lettek idomítva.
