A bánhorváti Demeter házaspár, Zoltán és Zsuzsa református lelkészi szolgálatának harmincadik évfordulóját ünnepelték az elmúlt hétvégén. A hálaadó istentisztelet után Földvári István polgármester a közgyűlési határozat alapján díszpolgári oklevelet adott át Demeter Zoltán országgyűlési képviselőnek. Balog Zoltán, az emberi erőforrások minisztere a környék egyházi előjáróival együtt köszöntötte a nagy köztiszteletben álló Demeter házaspárt. Az ünnepség végén a miniszter válaszolt lapunk kérdéseire.
- A nevezetes mondását idézve, úgy tetszik, mintha a közelgő népszavazás kampányában is túltolták volna a biciklit. Miskolc és Bánhorváti között legalább harminc óriásplakáton figyelmeztettek, miként kell voksolnom.
- Érzékelhető, hogy számunkra nem közömbös, mi lesz a szavazás eredménye, hiszen gyermekeink, unokáink jövője a tét. Ha a magyarok elutasítják a brüsszeli kvótarendszert, ennek egy népszavazáson szerezhetünk érvényt. Az ügy súlyához mértük a figyelemfelhívás erejét. Senki ne gondolja tehát, hogy az ő szavazata nem sokat nyom a latba, hiszen a távolmaradás a kvótarendszer bevezetése mellett dönthet.
- Miniszter úr gyakran többször találkozott már Merkel kancellárral, személyes kapcsolatot ápolnak. Mi a véleménye a hirtelen bekövetkezett pálfordulásról? Hogy kell értelmezni, hogy migránsügyben már visszaforgatná az idő kerekét?
- Merkel asszony régóta készülhetett erre a bejelentésére. Tudjuk, jó ideje megváltozott a menekültek befogadásával kapcsolatos szemlélete. A németek már a kancellár nyilatkozata előtt is alaposan megszigorították a migránsok ellenőrzését. Szomorú, hogy ezek az intézkedések megkéstek. Ma már másfél millió menekült van Németországban. A mostani migrációs nyomással kapcsolatban sokat emlegetett integráció, mint ahogyan Franciaországban, a németeknél is kudarcot vall. Merkel kimondta, Németország soha nem lesz olyan, mint amilyen volt. S ezek után jogosan félthetjük a nagyszerű kancellár asszony politikai jövőjét. Talán a menekültkérdésben tanúsított szerepe, hozzáállása és ennek következményei számunkra is intő jelek.
- Tűzkeresztben az egészségügy és az oktatáspolitika. Az ellenzéki politikusok szerint ez a terület a kormány két gyenge láncszeme.
- Olyan egészségügyi oktatási rendszerről még nem hallottam, amellyel mindenki elégedett lett volna, noha begyűjtöttem az ezzel kapcsolatos információkat a világ minden tájáról. Ne felejtsük el, hogy vannak, akik szerint az egészségügy egyben üzlet is, és ahol emberek egészsége, életminősége és az egészségügy találkozik, ott mindig van valamiféle elégedetlenség. Olyan döntéseket kell hoznunk, amelyek egyszerre szolgálják a gyógyulni vágyók érdekeit, emellett gazdaságilag egyensúlyban tartják a teherbíró képességünket az erre fordítható összeggel. A jogos és a kevésbé elfogadható kritikákat innen eredeztetem. Persze van ebben egy kis politikai hangulatkeltés. Ha összehasonlítjuk a mi egészségügyi ellátásunkat, s az oktatási rendszerünk színvonalát az más európai országokéval, kiderül, a jobbak között vagyunk. Az oktatás fejlesztésében is nagy lépésekkel haladunk előre. A tavaly szeptemberi állapotokat összehasonlítva az ideivel lényegesen jobban kezdtünk. Az iskolaigazgatók visszajelzése, véleménye számunkra megnyugtató. A magyar oktatásügy célja, hogy jól képzett, versenyképes tudással és szakmával bíró fiatalokat neveljen, akik képesek majd elhelyezkedni, s megtalálják a helyüket a világban. Ezek a célok erőltetett ütemben nem megvalósíthatók.
