Ezen a képen én lennék pontosan 1968 nyarán, még pontosabban augusztus elején a Balatonszántódi Révcsárda teraszán. A nyári szünetekben a Balaton környékén csálingerkedtem. Érthetőbben pincérkedtem. Akkoriban ez a szakma annyira jövedelmező volt, hogy sokáig kacérkodtam ezzel a pályaválasztáskor. Mindenki sajnálatára végül is nem lettem felszolgáló. Viszont a vendéglátóipar iránti empátiám megmaradt. Ha csak tehetem nem kínozom a pincéreket, nem ugráltatom és igyekszem honorálni a szolgálatukat. A képen látható fehér zakó a Dél pesti vendéglátó vállalat tulajdona, a nadrág a sajátomé. Annyira vékony voltam, hogy nem kaphattam kincstárit. Illetve amit adtak azt kétszer magam körül tekerhette volna. Ebben a csárdában még nem volt mosogató és szárító gép. Így nekem a legkisebbnek kellett naponta nyolcszáz tányért, mélyet és laposat áttörölgetni. Kemény meló volt, miközben a profik jattjának a negyedét dobták nekem. Sokat tudnék mesélni erről a nyári kalandomról.
Ám inkább azt jelentem be, hogy hamarosan elkészül a szantograf új arculata. Színesebb, mozgalmasabb lesz és lesz egy új eleme. Közöljük a miskolci vendéglők menüit. Nem nagy durranás, viszont remélem sokan értékelik, hogy egy helyről leshetik meg, hol mi lesz az aznapi betevő. Persze árakat és a szakácsok képeit megjelentetnénk. Ehhez persze az érintett vendéglátósok együttműködése is kell. A muníciót ugyanis ők töltik be a rendszerbe. Hogy mi lesz ennek az előnye ? Nos, aki aznap éppen rántott húsra vagy egy jó tejfölös sztrapacskára áhít secperc megleli hová menjen délidőben. Erről az ötletről még bővebben is szó lesz. Addig is jó lenne tudni, hogy melyek azok a vendéglősök akik csatlakoznak ehhez a programhoz. Úgy is, hogy a megadott étel fotóját is csatolhassuk az aznapi menühöz.
