Érdekes fülest kaptam. Még az is megeshet, hogy az igazat mondták. Karácsonyi Zétényke meglepő gyorsasággal családra talált. Állítólag az örökbefogadó hölgy valahonnan az ország másik feléből már megkapta az ehhez szükséges hozzájárulást. Esküszöm, csupa szívből örülök, hogy a baba sorsa már is jóra fordult. Egyébként úgy tudom, az ezzel kapcsolatos hírek hallatán rögtön tízen jelentkeztek, hogy Zéténykét maguknak szeretnék. Kapós, szerencsefia lett Karácsonyi Zétény.
Ám közben azt is kifecsegték – mert ugye amiről ketten tudnak már, semmi nem maradhat titokban – hogy a boldog „kismamának” ez a harmadik örökbe fogadása. Idáig már két állami gondozott gyereket vett magához. S, Zétényre azért lenne szüksége mert ezzel kimerítheti az úgynevezett CSOK támogatás maximumát. Ezzel akár soron kívül megkapja a 20 milliós hozzájárulást. Igazából nem hiszem el, hogy akadna ilyen gyermektelen hölgy aki erre a pénzre spekulálva fogadna örökbe gyerekeket. Akik ilyenről beszélnek és alaptalanul, ismeretlenül rágalmaznak másokat azok csak sértettségből teszik. Mert nem ők kapták meg az örökbefogadási hozzájárulást.
Ettől függetlenül mindannyiunk lelkiismeretének megnyugtatására, s az ismeretlen hölgy védelmében kollégáink megkeresik a gyámügyeseket. Most már engem is érdekelne, hogy miként van az, hogy mások éveket várnak egy új családtagra, s akadnak akik közben tripláznak. Milyen környezettanulmány alapján kik és hogyan döntenek egy kis ember sorsáról. A téma egyre érdekesebb.
Ez egy korábbi a témához kapcsolódó elmélkedés.
Egyszer majd, úgy 15 – 16 esztendő múlva eljön az igazság pillanata. Karácsonyi Zétény boldog vagy boldogtalan fiatalember magától vagy másoktól megismeri a sorsa szerencsés kezdetét. Megtudja, elárulja neki valaki, hogy őt bizony karácsony szentestéjén ott felejtették egy kórházi inkubátorban. S innentől kezdve a fiatalember kíváncsiskodni kezd. Próbálja kikutatni a gyökereit. Esetleg a mai Észak is a kezébe kerül, ahol egy kép is látható róla. Bármennyire is okos és higgadt rabja lesz a nagy titoknak. Ki lehetett az igazi mamája és miért mondott le róla ilyen humánusan, pragmatikusan . Most előre tolmácsolom a teljes együttérzésem majdani Zétény legény iránt.
Egyébként jómagam már családos ember voltam amikor megtudtam, miért is István lettem. Különösebb gondom nem volt a nevemmel, hallgatok a Pistára és a Pityura is. Az utóbbi az olyan ragadványnév amivel sokáig nehezen békültem meg. Zavart, hogy a szomszéd papagáját is így becézték. Szóval benne voltam a korban amikor drága Édesanyám kirakta a tévé fölé Irén nővére fekete fehér képét. Kezében egy négyéves szőke kisfiúval mosolyognak a kamerába 1943 karácsonyán. A hiányzó édesapa valahol a Don kanyarban ásóval lapáttal védhette az alaposan kitolt határainkat. Jó harminc évvel később előkerült egy másik fotó abból a békésnek nem mondható világból, amelyen ugyanez a gyerek már drága édesanyám nyakába csimpaszkodik. Ez a fotó ékesíti Az Isten szabadságra ment című könyvem borítóját.
Nem ragozom tovább ez a kisfiú, Pityuka aki édesanyjával odaveszett a háború poklában, a leghírhedtebb lengyelországi haláltáborban.
Egyébként csak néhány szót mondanék Zétényke édesanyjának védelmében. Bizton hiszem, nem lehetett könnyű karácsonya. Megérzem, hogy aki ilyen gondosan egyengeti a magzatja útját csuda nehéz helyzetben lehet. Bajban lehet. Mondjuk a családi körülményei megromolhattak, esetleg minden támasz nélkül maradhatott, az apa, majdnem édeset írtam nem lelkesedett Zétényért. Ezernyi megoldatlan probléma emészthette az édesanyát, aki végül a lehető leghelyesebb módját választotta a baba túlélésére. Igaz Zétény ezt sose érti meg. Sőt sokan mások se. Magam se lettem volna képes ennyire higgadtan megélni a történteket.
Ám ott van még a tarsolyban a nagy lehetőség. Elmúlnak a viharok. A mama élete révbe ér. S gondol egy nagyot, megkeresi – megteheti – a fiát akit most úgy rakott le mint egy esernyőt a talált tárgyak osztályán. Néhány év múlva megkeresi Zétényt s magának követeli.
S akkor mindenki mindenkinek mindent megbocsájt. Túloztam, ilyen csak a giccsesen szirupos amerikai filmekben van.
