Barátom kerek harminc esztendővel ezelőtt Délvidéken, Szabadkán járt, s emlékül hozta ezt a palackot. Tiszta alkohol. Vigyázott rá, őrizgette arra gondolva, hogy csak elcseréli valamire. Mondjuk magyar pénzre. Most azt fontolgatja, hogy felbontja a fakó címkés jugoszláv gyártmányú szeszt. Vagy eladja. Kérdéses, hogy érdemes e felbontani. Ki az aki letesztelné vagy megvenné. Emlékbe.
Valamikor , az átkosban drága Édesanyám gyógyszertári alkoholban triplíszeszt vagy éppen tojás és csoki likőrt kutyult. Majd betettük a kombinált garnitúra lehajtható bárszekrényébe. Hátha vendég jön és lesz mivel megkínálni. Majd ott száradt agyon a drága itóka. Ahelyett, hogy elszopogattuk volna.
