Életének 92. évében elhunyt Makk Károly Kossuth-díjas filmrendező, a magyar mozgókép mestere, a nemzet művésze, a Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémia elnöke.
Makk Károly halálával a valóságot megszépíteni nem hajlandó filmrendezőt veszített el a közönség. Egyedülálló módon volt képes az emberi lélek legapróbb rezdüléseit is megmutatni, vászonra vinni, hozzásegítve ezzel színészeit – mások mellett Törőcsik Marit, Darvas Lilit, Darvas Ivánt – életre szóló, emblematikus alakításaikhoz. Filmjeiben makacs kitartással adta a mindenkori néző értésére: a történelem, az elnyomás, az emberi erények és gyengeségek bonyolult szövevényéből csak az elvhűség és a sorsunkkal való bátor szembenézés segít tisztán kikerülni. Halála a magyar kultúra vesztesége, emléke remekművében él tovább.
Makk Károly 1925-ben született Berettyóújfalun. A debreceni Piarista Gimnáziumban érettségizett, majd 1944-től a Pázmány Péter Tudományegyetemre, 1946-től a Színház- és Filmművészeti Főiskola rendezői szakára járt. 1953-től tanított a Színház- és Filmművészeti Főiskolán, 1975-től egyetemi tanárként. 1993-tól a Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémia rendes tagja, 2011-től elnöke volt.
Első filmje, az 1954-ben forgatott Liliomfi sikerrel szerepelt az 1955-ös cannes-i filmfesztiválon. Legjelentősebb művei: Macskajáték (1972), Egy erkölcsös éjszaka (1977), Az utolsó kézirat (1986). Déry Tibor novellája alapján készült, Szerelem (1971) című filmje megkapta a cannes-i filmfesztivál zsűrijének nagydíját, és 2001-ben beválasztották a világon valaha készült száz legjobb film közé. Az Egymásra nézve (1982) a Nemzetközi Filmkritikusok Szövetsége díját nyerte el.
Munkásságát többek között Balázs Béla-díjjal (1959), Kossuth-díjjal (1973), a Magyar Mozgókép Mestere címmel (2004), Prima Díjjal (2008), a Nemzet Művésze címmel (2014) ismerték el.
Makk Károlyt családjával egyetértésben az Emberi Erőforrások Minisztériuma saját halottjának tekinti. Temetéséről később adunk tájékoztatást.
Budapest, 2017. augusztus 31.
| Kultúráért Felelős Államtitkárság |
