Tessék elhinni, semmi se fáj jobban az embernek mint a saját baja. Közhely, de én most ismét közkinccsé teszem. Mint azt a friss hírt, hogy ma reggel nyolc órakor szívélyes baráti megbeszélést tartottunk Kovács László Csabával a miskolci rendészet vezetőjével. Alapvetően röstellem, másrészt pedig büszkélkedem, hogy ilyen magas szintre emelhettem ezt a látszólag magánügynek tetsző sérelmet. Végül is a tárgyalás – a nagy posta előtt – azzal zárult, hogy a városháza és a rendőrség illetékesei tegyenek egy kísérletet az ottani járdaszakasz státuszának a meghatározására. A kétértelmű, megtévesztő jelzéseket próbálják meg egyértelműsíteni. Nagy örömömre szolgált, hogy Kovács László Csaba végül is ebben egyetértett. Hozzátéve, hogy ők a törvények végrehajtói, jogalkalmazók, s kötelességük jelezni a félreérthető , nem egyértelmű kritikus közlekedési pontok leszabályozását.
Ez esetben a posta előtt egy hosszú fehér csík jelzi, hogy meddig lehet ott parkolni. A járda széle az adott szakaszon le van gömbölyítve. Felállásra csábító. Megállni, várakozni tilos tábla messze sehol nincsen. Tehát saját értelmezésem szerint oda pöffeszkedhetek. Ma reggel 29 kocsit fotóztunk le ott . Ezek közül egyet a legmagasabb szinten maga Kovács úr tanácsolt el onnan. Hogy nekem nem volt ilyen mázlim tegnap!
Folytatom, Kovács úr elmondta, korábban amíg nem volt ott a buszmegálló tényleg oda lehetett állni. Tehát van előzménye a régi jó hagyománynak. Azt viszont állítom, hogy a változást – bármilyen későn is de idáig sehol nem hirdették meg! Soha semmikor. Tehát egy újabb tény, hogy az autósokat, a miskolciakat erről nem tájékoztatták. Nem szóltak, hogy egy parkolót megcsonkítottak. Látni láttuk, de magam is úgy vélem, hogy a maradék két helynek is örülhetünk.
A helyzet – a feljelentés a rendőrség szabálysértési osztályán köt ki. Addig is kérem a sorstársakat jelentkezzenek.
