Ugye, hogy majdnem megszólal?
Már nem sok hiányzik ehhez se. Ugyanis naponta társalgunk. Igaz elég egyoldalú a diskurzus, de haladunk. Ott tartunk, hogy mindennap elmondom, magamat hibáztatom a túlzott elvárás miatt. A kelleténél több szirupos amerikai filmet néztem amelyekben az állatok beszélnek. Nem akarom felsorolni az összest, a rajzfilmeket ki is hagynám, de tény, hogy a legtöbb óceánon túli állatos alkotásban minden szereplő beszél. Szinkronhangon.
Szegény Edison Ede a család kedvence nem érti miért vagyok csalódott amikor az okoskodásaimat csak enyhe farkcsóválással veszi tudomásul. Megtanultam, igen elég tanulékony vagyok, hogy ha hátsóját ablaktörlőként lengeti akkor elégedett a süketelésemmel. Ha nem akkor csak sarkon fordul és faképnél hagy. Ilyen is van. Elvégre neki se lehet mindig jókedve.
Mint a gazdihoz közelálló családtag tervezem, hogy begyűjtöm az összes beszélő kutyás filmet. Közösen nézzük át valamennyit. Hadd tanuljon Ede, hát ha kedvet kap a filmezéshez is és elmehetünk majd egy ilyen kasztingolásra. Addig is csak felolvasok neki az Éneklő kutyából egy egy részletet. Cé dúrban.
Közben kapom az ukázt. Kelle e nekünk, hogy a kutya is beszéljen a családból. Vajon jó lenne e , hogy később a hátunk mögött rólunk fecsegne, pletykálna, s hallgatózna. Szerintem túlélnénk. Egyébként se tudnám elképzelni, hogy ezzel az aranyos pofikájával bármi rosszat mondana. Rólunk. Úgy, hogy a projektem elkezdődött. Egyelőre csak a magyar nyelvvel kezdünk.
