Sajtónap 1978 decemberében anno Leninvárosban.
Aki nem tudná az átkosban még nem márciusban hanem az év utolsó hónapjában a Vörös Újság megjelenésének napján ünnepeltünk. Duma, megemlékezés meg egy kiadós ebéd vagy vacsora. Az állófogadás még nem volt divatban, még nem ettük le a nyakkendőt és nem kellett a kistányérokat sétáltatni. Viszont volt jutalom. Már akinek. A felső kép bal szélén Szarvas Dezső szerkesztő látható, állva, valahová készült. Engem éppen Széplaki Kálmán a BVK üzemi pártbizottságának a munkatársa köszönt. A borítékban a feljegyzés szerint 400 forint jutalom lapul. Kálmánról tudni kell, hogy vehemensen agilis káder volt. Amikor valakit sértegetett a fő érve az volt – maga nem kommunista. Akit így megbélyegzett annak annyi volt. Egyébként régi nosztalgikus emlékem, hogy ugyanezekben a csodálatos években – a fiatalság korában – kizártak a nyereségrészesedésből. Pontosan nyolcezer forintot húztak ki a zsebemből. Ez akkor egy kisebb felekezeti vagyonnak számított.
Mivel mindenki más megkapta csak én nem máig is fájó sérelem. Azzal indokolták, hogy az egyik cikkemben egy veterán vörös katona nevét elírtam. A döntést Básti János az üzemi pártbizottság titkára hozta meg. Könyörtelenül. Azóta már barátok lettünk mivel hatalom nélkül mit se ér már a bosszú. Ám amikor csak találkozzunk rögvest felrovóm ezt a tévedését. Ilyenkor a zsebéhez nyúl és keresgélni kezd, hogy elszámoljon. Figyelmeztetem már csak húsz éve van erre…..
