Igen volt egyszer egy miskolci rádió. Amikor 1969 júniusában gyakornok lettem az Északnál majd a Déli Hírlapnál alig kerestem 1200 forintot. így aztán kerestem a mellékest de nehezen leltem meg.
Végül Gyárfás Imre bácsi a rádió csuda jó szívű igazgatója apró hírek gyártásával bízott meg. Tetszettek neki az írásaim és hamarosan előléphettem jegyzetíróvá. Persze szó se lehetett arról, hogy magam olvassam be hiszen abban az időben még komolyan vették a szakmát. Ehhez mikrofon engedélyt kellett szerezni ami nem akármilyen vizsgával járt.
Különben tisztában voltam, hogy a rádióhangom nem valami kellemes így nem is erőltettem ezt az irányt. Azok közé tartozom akiknek borzasztóan kellemetlen a hangjukat visszahallani. Állítólag sokan szenvednek ebben a tévhitben, s ez egy természetes jelenség.
Emlékszem az első interjút Jakab Marinak adtam aki csaknem egyidős volt velem és az újságíróiskolába is együtt jártunk. Gondolom kényelmes volt neki is, hogy házon belül talált egy riportalanyt aki nem dadog csak éppen meg van illetődve a hatalmas megtiszteltetéstől.
Hiszen abban az időben az adást mindenki hallgatta és másnap sokan ki is beszélték mi mindent hordtam össze. S akkor jöjjenek Laczó József örökbecsű képei az békebeli antivilágból. A Bajcsy Zsilinszky úti sajtóházból, ahol a harmadik emelet a rádió birodalma volt.
Vajon mi lehet a helyén most.
