Egy lélek sincs a miskolci Szinva parki Spar áruház felvágottas pultja előtt. A szalámik és a sajtok ízlésesen letakarva, elrejtve a kíváncsiskodó vásárlók elől. Csak a húsosnál tudakozódok – vajon mi ez a takargatás, mi van a kínálattal, se parizer se sajt csak nem romlott az árujuk…em jó a rendszer.
- Bocsánat, nem szívesen politizálok, de elárulhatná mi a köze ennek a rendszerhez – próbálom provokálni.
- Rosszul fejeztem ki magam – mentegetőzik – a rendszer tökéletes, egyre jobb. Csak az áruház számítógépes rendszere vacakol. E miatt nem adhatunk most felvágott árut.
A csontos karajszeletek egyharmada csont – vissza szívattak
Egy kő esett le a szívemről. Kértem is rögtön hat szelet tarját. Csontosat. Olyan szeleteket vágott, hogy csuda. Majd maradt a végén egy hatalmas csont, amit bájos kedvességgel csak rám sózott. Hiába ha én is szívattam most sikerült törlesztenie. Ne is tudja meg, hogy otthon ezért mit kaptam. Első fokon nem jogerősen nem mehetek hentesáruért. Indoklás, engem könnyen átbaszhatnak.
Egyébként tényleg lehet valami a rendszerrel. A pénztárnál a legrövidebb sort választottam miközben a mellettünk lévő kasszánál pörögtek a vásárlók. Pontosan előttem derült ki, hogy a műanyagpoharak áfáját nem üti be gép. Szar a rendszer. Ide-oda ment a szaladgálás, a pénztáros próbálta a helyzetet uralni nem sikerrel. Közben a reggeli borostám szép lassan pödrésre sarjadt…
Tanulság, ha az árucsarnokba küldenek, akkor menjek is oda. Nem szakad kísérletezgetni.
