Néztem, nézegettem a Szinva patakot amelyről egyszer valaki azt mondta érdemes lenne hajózhatóvá tenni. Nekem tetszik az ötlet már csak azért is mert számomra kedves lenne ezt a vízfolyást a város teljes hosszában kiszabadítanánk a börtönéből. Néhány osztrák kisvárosban a településen cikázó patakok különleges hangulatot árasztanak ráadásul ebben a klimaigényes világban kellemesen hűtik a levegőt.
Nos, ha hajózásra nem is lehet itt komolyan számítani mégis megoldható lenne a Szinva vízi úton való bejárása. Például úgy, ahogy Ausztriában is csinálják: Miskolcon olyan 15-20 kilométeren felduzzaszthatják a Sajóig. Ahogy elnéztem itt legalább két méteres vízmagasságot lehetne produkálni. Minden csak számítás kérdése. Majd ezen a szakaszon ki lehet találni, milyen vízí járművet, csónakot, ladikot gondolát, elektromos bárkát úsztathatnánk idegenforgalmi célból vagy magunk szórakoztatására. Persze ez nem olyan attrakció mint amilyenben Strasbourgban volt részünk, de némi életet lehelne a víz mentén élő városrészbe. Próbáljuk ki.
Ilyenkor mindig akad valaki, önként vállalkozó, hogy ha nagyon kell ő bizony kimenne tanulmányozni az osztrák megoldást. Bár nehezemre esik, de ennyi áldozatot magam is bevállalnék. Miskolcért.
Jut eszemben sokáig laktunk az Arany János utcán, pontosabban a Lottóházban. Az ablakunk a patakra nézett így volt szerencsém néhány árvízgyanús helyzetben reggelig bámulni a Szinva sodrását. Megesett, már csaknem a híd alatt hömpölygött, de a szakemberek , a hozzáértők kicentizték a Sajónál, hogy ne történjen komolyabb baj.
