Sok választásom nem volt – egy hétre ebsitter lettem.
Edével, Edisonnal való kapcsolatunk nem új keletű, de hogy most kényszerűségből egy hétre összeköltöztünk az már egy sokkal magasabb szint.
Hogy reggel este egy órát sétálunk, bóklászunk a környéken azt már megszokta. Én is, hogy arra megyünk amerre ő szeretné. S nekünk addig kell taposni míg el nem végzi a nagy dolgát. Amit aztán becsomagolok, s bizonyítékként haza viszem. Ha hiszik ha nem Ede egy igazi botanikus. Nincs olyan zöld az utunkban amit körbe ne szaglászna. Lehajtott fejjel mint egy robot porszívó egy folytában szimatol. Nem adnám sokért ha megfejthetném, hogy mikor mit keres és mi az amiért percekig turkál egy forgácskupacban. Tökéletes a memóriája mert minden alkalommal megjegyzi, hogy korábban merre jártunk és mikor merre kell fordulni. Ismeri a környék összes kutyáját, tudja melyikkel lehet puszilkodni, nyüsszőgni, s melyiket kell kikerülni. Például a Gyöngyvirág utcában csak egy sötét tacskóvak sikerült összejönni. A többiek ránk rontanának ha lehetne. Az egyikőjük gazdája szerint azért mert a kutyája macskának nézi Edét. Bosszúból ott aztán azért se szedjük össze a kakit.
Korábban is volt kutyánk, nem is akármilyenek, de ilyen szobaállat még sose. Ede nem aludhat egyedül mert fél a dörgéstől, a villámlástól és időnként még a saját farka rezdülésétől is megriad. Így most már lassan egy hete náluk töltöm az éjszakát. A kezdettől elviselt és mihelyst szenderedni kezdtem már is vackolt mellettem. Aki nem tudná ez azt jelenti, hogy a franciaágyon éles körmeivel próbál gödröt ásni mindaddig míg rá nem ébred, hogy ez nem megy. Majd jó éjszakát puszival körbenyaldos, de előtte az összes babáját játékát bespájzolja az ágyra. Biztos ami biztos. S ebbe a programba még az is belefér, hogy rádiót hallgassunk. Érdekes a tévére rá se ránt, nem érdekli.
Tegnap éjszaka történhetett valami. Már előző napon is. A hajnali sötétben ugatni kezdett az ajtó előtt. Mintha várna valakit. Hétfőre virradóan pedig elköltözött mellőlem. Mint valami sértődött házastárs kint szunyókált – persze totál éberen – a nappali heverőn. Ha a mosdóba mentem rendre utánam jött. Ellenőrizni. Feleségem szerint valami időjárási front lehet, s olvasta, hogy az ilyen értelmes, okos és aranyos kutyusok ezt nagyon megszenvedik. Azaz fel kell vidámítani. Játszani kell vele. Dobálni a labdáját, a babáját amit örömmel visszahoz amíg szusszal bírja. Én megtettem mindent, hogy a kapcsolatunk helyre álljon.
Már is kíváncsi vagyok mi lesz este. Durci lesz e vagy megint együtt horkolunk. Ez fontos mert már csak két közös éjszakánk maradt aztán hazajönnek az igazi gazdik….
