Talán négy esztendeje ültettem ezt az édenkerti gyümölcsfát a kerítésünk mellé. Egyszerre a körte facsemetével. Nem tudom mi történhetett, de a valamikor tiltott gyümölcsnek számító alma alaposan beelőzte a körtét. Öröm nézni a zöld alma termésemet. Igazi biotermés , ha jól emlékszem egyszer permetezte le a szomszédom mert molyosodott a levele. Az ízével, a zamatával nem dicsekednék, de kompótnak biztosan elmegy. Kicsit savanykás, a fán meg nem lehet cukrozni. Pálinka aligha lesz belőle. Ahányszor ránézek eszembe jut a bibliai történet, hogy Éva a kígyóval vállvetve rávette Ádámot egy alma leszakítására. E miatt szenvedünk manapság, e miatt lettünk kiűzve a paradicsomból. Nem tudom milyen lehetett az alma az éden kertjében, de szerintem nem érhetett annyit mint amennyit ezért bűnhődünk. Akit meg érdekel, van a kertünkben egy óriás diófa amely az unokám születésekor lett ültetve. Tehát elmúlt húszesztendős, s a csemetét a lenti szomszéd ajándékozta nekünk. Ha időnként nem vágjuk vissza már beterítette volna az egész kertet. A meggyfánk már régen elöregedett, annyira, hogy gyújtós lett belőle.
A cseresznyefánk viszont még tartja magát. Semmi védőszer, tele kukaccal ami tanúsítja, hogy minden vegyszertől mentes biogyümölcs. Egyébként régi gazdálkodó vagyok, hajdan a hetvenes évek derekán paprikát, paradicsomot és hagymát ültettem a tapolcai kertünkben. Naponta kétszer trabantoztam ki locsolni ha esett ha nem. Végül valamit nagyon elcseszhettem mert még palántaként fonnyadtak el. Állítólag fejjel lefelé dugványozhattam, s ezek a növények perisztaltikusan érzékenyek. Lefelé nőttek, terjeszkedtek…. Persze a család előtt nem adtam fel, idejekorán megvettem a piacon az újhagymát, hogy otthon saját termésként adjam elő. Mondták is, ennek csak más az íze….
