Szerintem jól jött ez a medve nekünk. A hírek közé. Uborkaszezonban valóság áldás egy medvés sztori. Például hol látták és merre kószálhat. Merre hagyhatta el a jeladóját és kire támadt. Majd megkérdezzük, hogy miért nem vadásszák mire a hozzám hasonló macibarátok felháborodnak. Miért is kellene ezeket az ártatlan medvéket bántani mikor ha elkerüljük őket szelíd mézevők. Mivel fiú lévén sose babáztam nekem egy sárga fekete gombszemű macim volt a hálótársam. Anno gyerekkoromban. Amikor szüleim nem győzték elégszer elmesélni, hogy három órát álltak sorban ezért a Corvin áruházban. Ott ahol még egy kétkerekű bicajt is kaptam. Végül ez a korabeli plüss medve még a lányomnak is megvolt. Utoljára nála veszett nyoma. Sokért nem adnám ha előkerülne, a bánatosan kilógó félszemével.
S akkor jöjjön ez a csodálatos címkép. Misa bocs korában keveredett egy orosz családhoz, felnevelték – látszik nem éheztették – s ma már a família egyenrangú tagja. Velük eszik, iszik csak a késsel villával még nem barátkozott meg. Emberek között nőtt fel, köztük szocializálódott így teljesen jámbor. Noha irigylem a családot hiszen minden vendégüket elkápráztathatják a macival. Bár én nagyon tartanék náluk ettől a szépen fejlett állattól. Nem vagyok biztos benne, hogy elsőre kölcsönös lenne e a szimpátia közöttünk. Nehéz belelátni egy ilyen nagy fejbe mint amilyen Misának van.
S tessék elképzelni amikor ez a család együtt nézi a tévé híradót. Mondjuk a medveriogatásról papolnak, s a ritkításukat szorgalmazzák. Ilyenkor elterelik Misa figyelmét, eltakarják a szemét vagy oda szólnak neki. Hallod Misa , nem minden medvének van ilyen jó élete mint neked…. Érdekes szitu lehet.
