Márton úr hagyatéka – az M zárolt háborús tűzhely – magam is megválnék már ettől

Minden tárgynak megvan a maga története.

A képen látható első világháborús spiritusz főzőnek is. Emlékszem amikor a mostani házunk helyén terpeszkedő rozzant épületet megvettük alaposan bejártam a sötét padlást. Ám csak az építkezéskor vettem észre, hogy egy nagy zsírpapírba csomagolva egy különös, odáig ismeretlen vasszerkezet rejtőzik.

Nyilván az előző lakó Márton úr hagyhatta fenn a padláson. Ő az aki ma talán 160 éves lenne, s egy olyan korban élt amelyben az emberek előrelátóbbak lehettek. Sok mindent, háborúkat, forradalmakat, járványokat élhettek meg amelyek idején gond lehetett a főzéssel, a fűtéssel és minden egyéb olyan természetes szolgáltatással ami nélkül elvesznénk.

Márton úr úgy gondolta, ha megőrzi ezt a spiritusz tűzhelyet, s a rezsója nem kap áramot, akkor is teázhat majd. Sőt rántottát is süthet ha a kert végében kapirgál egy két tyúk. Gondolom Márton úr három évenként elővette ezt a szerkezetet, gondosan rozsdátlanította és lezsírozta mint a honvédségnél szokás az M zárolt fegyvereket. Mi is már csaknem harminc éve lakunk itt és idáig még eszembe se jutott ettől megválni.  Sose lehet tudni alapon őrizgettem és ápolgattam. Ennek most vége.  Ha valakinek megtetszik és úgy gondolja éppen ez hiányzik a túlélő készletéből már is megalkudhatunk. Márton úr is hiába tartogatta, soha se használta.