A napokban tömegesen húzódnak a lakásokba idegenhonos, kártékony poloskák: sokan vannak, zavaróak és alkalomadtán elviselhetetlen bűzzel járnak. Meg kell tőlük szabadulni, de hogyan? Elég egy bukóra nyitva hagyott ablak, hogy ijesztően zúgva, döngve repülő rovarok tucatjai lepjék el a lakást akár egy napon belül. Néhány napot volt szerencsém eltölteni a tamáspusztai Borostyán hotelben, amelyet éppen most leptek el ezek a poloskák. A darazsakkal egyetemben szinte megkergették a fürdőzőket. A wellness bár felszolgáló hölgyének a mellei közé is befészkelte magát egy megtévedt bogár. Ijedtében mindannyiunk örömére majdnem vetkőzésbe kezdett. Mindenki elszántan kivette volna a poloskát, végül a csinos hölgy egyedül birkózott meg a támadójával. Akkor még azt hittem, hogy csak ott a világvégén szaporodtak el ezek a hívatlan rovarok. Ám haza érve megtapasztaltam országos az invázió. S ami a legszörnyűbb kihaltak az itteni ellenségeik, s még az ellenük való védekezés módja se ismert. Nyíradonyba mentem légyirtó szerért. Hiába, hasztalan fújkáltam le , kinevettek, mintha csak ezen élnének ezek a csúf bűdős, csípős rovarok.
Rendszertanilag a poloskák nem tartoznak a bogarak rendjébe, népi elnevezésük mégis nagyon találó: büdösbogár.
Ha veszélyben érzik magukat bűzmirigyükből kellemetlen szagú váladékot lövellnek ki. Remek taktika, a ragadozók étvágya hamar elmegy tőle, de a lakásokat is bűzzel árasztják el, ha az ember eltapossa őket vagy csak meg akarja fogni, hogy kitessékelje. Ettől függetlenül is lássuk be, igen kellemetlen érzés sok tucatnyi jókora rovarral osztozni a lakáson.
Betolakodók
Kik ők? Hazánkban a poloskák számos faja honos, jellemzően imágó állapotban, azaz kifejlett formában telelnek át, ehhez pedig a hideg közeledtével védett zugokat keresnek. Egyes években lehetnek olyan területek, ahol őshonos poloskáink, mint például a bencepoloska emberi hajlékokba is betéved, de ez egyrészt ritka, másrészt azt a pár egyedet sokszor észre sem vesszük.
Ami most folyik valódi invázió, a „támadók” pedig az emberi tevékenységgel behurcolt fajok: a „barna” becsületes neve ázsiai márványospoloska, a „zöldet” vándorpoloskaként szólíthatjuk.
Előbbi a 2000-es évek elején tűnt fel hazánkban, utóbbi előfordulása 2013-tól ismert, mindkettő nemzetközi szállítmányok potyautasaként érkezhetett Ázsiából, illetve Kelet-Afrikából és Dél-Európából. Úgynevezett inváziós fajokról van szó, amelyek természetes ellenségeiket, népességüket tizedelő kórokozóikat hátrahagyva elképesztő mértékben képesek elszaporodni új élőhelyükön.
Rémes károkat okoznak
A bűzön túl az ember számára teljesen ártalmatlanok, ráadásul a lakás számukra a lehető legrosszabb választás: az állandó, száraz melegben elpusztulnak, a tavaszi nagytakarításnál már csak kiszáradt vázukat söpörhetjük ki az ágy alól, szekrény mögül. Valódi kárt a mezőgazdaságnak okoznak kiskertektől egész a nagyüzemekig.
Növényi nedvekkel táplálkoznak, sajnos gyakran a terméseket szívogatják speciális szájszervükkel. A vándorpoloska jelentős károkat okoz immár Magyarországon is elsősorban a hüvelyesekben, paprikában, paradicsomban, uborkában. Az ázsiai márványospoloska a gyümölcsöket sem kíméli, az Egyesült Államok keleti részén – ahol ugyancsak inváziós fajnak számít – mára az alma egyik meghatározó kártevője, ám jelentős veszteségeket okoz a körtében, őszibarackban, kukoricában, szójában is.
A védekezés rendkívül nehéz, hiszen szedéshez közeli állapotban lévő termést elég kockázatos rovarölő szerekkel kezelni, illetve a poloskákra hatásos széles spektrumú készítmények a hasznos élőlényeket is válogatás nélkül elpusztítják.
Az Ázsiai márványospoloska (Halyomorpha halys – Brown marmorated stink bug). Ez Magyaroszágon 2013-tól ismert, bevándorolt rovarfaj.
Hatékony fegyverek
Térjünk vissza az otthonokhoz azzal a feltett szándékkal, miszerint ezeknek az idegenhonos kártevőknek nem jár kegyelem. A védekezés legjobb módja egyértelműen a megelőzés, esetünkben ez a szúnyoghálót jelenti – ilyenkor bentről, teljes nyugalomban szemlélhetjük a hoppon maradt rovarok próbálkozásait. De vigyázat, elég egy apró rés a pajzson, a poloska meg fogja találni.
Máskor a gumikesztyű tehet jó szolgálatot: fogjuk meg és húzzuk le a wc-n, dobjuk egy zacskóba és tapossunk rá. A bűzbomba ugyan eldurran, de sem a kezünk nem lesz kellemetlen szagú, sem a padló vagy a fal, ha esetleg csak simán lecsapná az ember.
Még jobb, ha nejlon zacskót húzunk a kezünkre, egy gyors mozdulattal elkapjuk és belefordítjuk a poloskát. A szag a nejlonban marad, a „fegyver” többször és kényelmesen használható.
A legelegánsabb megoldás azonban a porszívó, főleg ha egyszerre több rovart is lefüleltünk a lakásban. Sőt, ebben az időszakban érdemes alaposan átporszívózni a legrejtettebb zugokat is hiszen rendkívül ügyes rejtőzködőkkel állunk szemben. Aztán a porzsákra is ajánlott párszor rálépni, mielőtt megy a szemétbe. Ha nem eldobható, a bűzvédelem érdekében ürítsük zacskóba és ott tapossuk meg.
Általában elítélendő, ha valaki bármilyen teremtmény elpusztítására buzdít, de az idegenhonos kártevőkkel kapcsolatban mégis indokolt. Ha valaki bármilyen megfontolásból élve tessékeli ki őket a szabadba, az olyan, mintha a kamrában patkányt fogunk és a szomszéd konyhájában engedjük el.
