Vajon lehet e fokozni azt a disznótoros bulit amely már tavaly februárban is a csúcson volt. Úgy tűnik – utólag mondom – hogy ha nagyon akarják, csak sikerül.
Ismét jól sikerült falusi vigasság kerekedett a Szirmabesenyői Röfi kolbásztöltő versenyből. Közelről és messziről jött potentátok prezentálták, hogy kell igazi sütni való finomságot kutyulni és szabályszerűen bélbe tölteni. Csupa olyan hölgyek urak szorgoskodtak ott, akiknek ehhez a művészethez semmi közük se volt és nem is lesz, de most úgy érezték bizonyítani kell.
Ha rajtam múlt volna, most mindenki nyer. Persze az igazi győztesek mi voltunk akik a sátraktól a standokig mindent meg akartunk kóstolni. Kerül amibe kerül, a patika tele emésztést segítő csodaszerekkel. Az előrelátóbbak persze már a német Gyomordoktor pezsgőtablettákkal felszerelkezve jöttek. Ha rajtam múlna jövőre egy külön standon még ezt is kínálnám. 
Huszti Gábor a település polgármestere kitett magáért, mint vendéglátó házigazda büszkén mutatta micsoda népünnepély kerekedett a húsipari vetélkedőből. Akik korábban mentek a kelleténél azok hagymás vérrel és a töpörtyűvel kezdhették a napot mint egy átlagos disznótoron. Jómagam a negyvenfokos tömény fokhagymával spékelt tócsnival is beértem, mert a meleg fánk még korai lett volna.
A lényeg, hogy a hatalmas lakodalmas sátorban mindenki keverte kavarta a tölteni valót, időnként ölre mentek, hogy ki mennyi paprikát szór a vájdlingba. Majd kellő érlelés után már is tekeredtek a kolbászok. Legalább annyi amennyiből akár körbe is keríthették volna a versenynek helyet adó kastély parkját.h
Így aztán közel állunk ahhoz, hogy kihirdessük, Szirmabesenyőn már a kerítést is kolbászból fonják. Kerényi László barátom csodálatos képeket készített, miközben folyamatosan őrlődött, exponáljon vagy egyen. Mindenütt kínálgatták, jó szívvel adták, nem tudhatták, hogy mi nem vagyunk benne a magasságos zsűriben. Végül mindenki nyert, jogot kaptak a jövő évi fesztiválon való részvételre.
Kerényi László mesterfotói
