A nagy Schmuk se maradhat ki – Olga is bedobta magát – Tarlós állta a sarat a bálban – na de mi lesz Miskolcon, ki lesz a befutó

Schmuk Andor, mint baloldali médiaszemélyiség, aki egy választáskor óvszeren reklámozta a programját megpályázza a főpolgár mesteri bársonyszéket. Nem jut eszembe, hogy mit írt rá,( megvan Mindnyájunknak el kell menni) de valami nagyon szellemes megjegyzése volt. Különben akár fogy akár nem könnyű megismerni, megjegyezni a profilját, s igazából nagy hülyeségeket sosem mondott, de nincs az a pénz, amiért bevállalnám a kampányfőnökséget. Maga is tudja, hogy esélytelen, de pontosan beleillik a szokásos választási stratégiába.  Az ellenzék megosztása, felkarikázása Tarlós István pozícióját erősíti. Kálmán Olgának viszont van esélye, önmagában, mint a gyengébbik nem képviselője, máig is népszerű, ismert tévés riporter legalább harminc százalékos előnnyel indul. Ebből viszont levonandó néhány pont az ajánlója miatt.

Schmuk Andort régóta ismerem. Tele világmegváltó tervekkel. Amikor nősült a bulit a még létező vidámparkba szervezte. Készültem is rá, de valami miatt itthon maradtam. Az elvarázsolt kastélyban mondták ki az igent majd nászútra mentek, hullámvasúton.

Egyébként a jelenlegi főpolgár mestert volt szerencsém jó néhányszor testközelből megismerni. Általában az orosz bálokon egy asztalnál ülünk. Közvetlen szerény, s nem vette zokon, hogy kollégáim ott is nyaggatták. Kérdezgették, s ő készségesen válaszolt. Figyeltem, akinek a kíváncsiságát nem tudta kielégíteni elkérte az elérhetőségét, s ígérte, hogy visszahívja. Eszébe se jutott rákérdezni, hogy ki melyik médiát képviseli. Nem szelektált, s mindenkivel szemben udvariasan tárgyalt. Telefonjával sokat videózott, filmre vette az orosz népi táncosokat, láthatóan érdekelte szórakoztatta a műsor, a látványosság. A szünetben pedig többen is próbáltak vele kapcsolatot teremteni, amit a felesége kellő toleranciával elviselte, de igazából nem örült neki. Kitűnt, hogy akik megszólították, akik valamilyen ügyben, egy nem szokásos módon a bálban próbálták megközelíteni egyáltalán nem vette zokon. Türelemmel viselte, hogy akik egyébként még a titkárságának az előszobájáig se jutnak, el most megrohamozzák. Nekem tetszett ez a stílus.  Két fellépés közben az asztalunk fogadóórákká alakult.

Őszintén mondom, hogy ki lesz a főváros első embere vajmi kevéssé izgat. Annál jobban érdekelne, lesz e Miskolcon változás. Ki az bátor és merész, aki elsőként dugja ki a fejét a kéményen, s kiszól, hogy jelölteti magát. Akikről idáig hallottam, akiknek a nevét rebesgették egy sem komoly. Miskolc jelenlegi polgija idáig két választást simán megnyert. Beágyazódott, s kell, taktikával időzíti a városi beruházások, fejlesztések kezdetét, átadását. Talán az eredeti hivatásának a mentalitásából ered, hogy kevésbé gyógyítja a város sebeit, sok a tüneti kezelés. S a körötte lévő tanácsadók olyan feszültségeket gerjesztenek, amelyek nélkülük sosem lenne. Lehet, hogy elfogult vagyok mivel hosszú ideig támogatója volt a portálomnak és a könyveimnek.   Társzerzőm is volt, a nevével fémjelzett előszavas műveim csontig elkeltek.

Viszont nagyon hiányolom a széles választói fórumokat. A jelöltek vitáját, nem azt a merev, lepapírozott programokat, amiket kiadnak, hanem a kemény, bátor összecsapásokat. Kiment a divatból a nagy esélyesek párbaja a ringben. Persze azt is megértem, ha a kormányoldalról ezt nem kedvelik, igazuk is van, a mostani ellenzéki aspiránsok, kihívók zöme nincs egy súlycsoportban a hivatalban lévőkkel.