Schmuk Andor, mint baloldali médiaszemélyiség, aki egy választáskor óvszeren reklámozta a programját megpályázza a főpolgár mesteri bársonyszéket. Nem jut eszembe, hogy mit írt rá,( megvan Mindnyájunknak el kell menni) de valami nagyon szellemes megjegyzése volt. Különben akár fogy akár nem könnyű megismerni, megjegyezni a profilját, s igazából nagy hülyeségeket sosem mondott, de nincs az a pénz, amiért bevállalnám a kampányfőnökséget. Maga is tudja, hogy esélytelen, de pontosan beleillik a szokásos választási stratégiába. Az ellenzék megosztása, felkarikázása Tarlós István pozícióját erősíti. Kálmán Olgának viszont van esélye, önmagában, mint a gyengébbik nem képviselője, máig is népszerű, ismert tévés riporter legalább harminc százalékos előnnyel indul. Ebből viszont levonandó néhány pont az ajánlója miatt.
Egyébként a jelenlegi főpolgár mestert volt szerencsém jó néhányszor testközelből megismerni. Általában az orosz bálokon egy asztalnál ülünk. Közvetlen szerény, s nem vette zokon, hogy kollégáim ott is nyaggatták. Kérdezgették, s ő készségesen válaszolt. Figyeltem, akinek a kíváncsiságát nem tudta kielégíteni elkérte az elérhetőségét, s ígérte, hogy visszahívja. Eszébe se jutott rákérdezni, hogy ki melyik médiát képviseli. Nem szelektált, s mindenkivel szemben udvariasan tárgyalt. Telefonjával sokat videózott, filmre vette az orosz népi táncosokat, láthatóan érdekelte szórakoztatta a műsor, a látványosság. A szünetben pedig többen is próbáltak vele kapcsolatot teremteni, amit a felesége kellő toleranciával elviselte, de igazából nem örült neki. Kitűnt, hogy akik megszólították, akik valamilyen ügyben, egy nem szokásos módon a bálban próbálták megközelíteni egyáltalán nem vette zokon. Türelemmel viselte, hogy akik egyébként még a titkárságának az előszobájáig se jutnak, el most megrohamozzák. Nekem tetszett ez a stílus. Két fellépés közben az asztalunk fogadóórákká alakult.
Őszintén mondom, hogy ki lesz a főváros első embere vajmi kevéssé izgat. Annál jobban érdekelne, lesz e Miskolcon változás. Ki az bátor és merész, aki elsőként dugja ki a fejét a kéményen, s kiszól, hogy jelölteti magát. Akikről idáig hallottam, akiknek a nevét rebesgették egy sem komoly. Miskolc jelenlegi polgija idáig két választást simán megnyert. Beágyazódott, s kell, taktikával időzíti a városi beruházások, fejlesztések kezdetét, átadását. Talán az eredeti hivatásának a mentalitásából ered, hogy kevésbé gyógyítja a város sebeit, sok a tüneti kezelés. S a körötte lévő tanácsadók olyan feszültségeket gerjesztenek, amelyek nélkülük sosem lenne. Lehet, hogy elfogult vagyok mivel hosszú ideig támogatója volt a portálomnak és a könyveimnek. Társzerzőm is volt, a nevével fémjelzett előszavas műveim csontig elkeltek.
Viszont nagyon hiányolom a széles választói fórumokat. A jelöltek vitáját, nem azt a merev, lepapírozott programokat, amiket kiadnak, hanem a kemény, bátor összecsapásokat. Kiment a divatból a nagy esélyesek párbaja a ringben. Persze azt is megértem, ha a kormányoldalról ezt nem kedvelik, igazuk is van, a mostani ellenzéki aspiránsok, kihívók zöme nincs egy súlycsoportban a hivatalban lévőkkel.
