Most lett volna félévszázados a Déli hírlap – megérdemelne egy emléktáblát – keresem a projekt partnereket, a volt kollégákat, az Olvasóinkat …

Az önkormányzati választások előtt szándékosan nem forszíroztam. Ha esetleg sokat túráztatom a gráfon, hogy most szeptember elsején volt ötven éve a Déli Hírlap megalapításának az évfordulója, s illő lett volna erről hivatalosan is megemlékezni, ez többféle félreértésre adhatott volna okot. Bizonyára többen felvetették volna, hogy miért nem érte meg az igazi férfikort, miért kellett eltűnnie, kimúlnia  Miskolc pezsgő közéletéből. Ki a hibás mindezért – s innentől már is kezdődik a bűnbak keresése.  Szerény személyem fikázása mivel ma már egyes egyedül maradtam, aki a megalapításától a roló lehúzásáig jelen voltam. Semmi, de semmi önző érdekem nem fűződött ahhoz, hogy a város, a megye emblematikus napilapja a hazai média panoptikumában végezze a sorsát.

Lezsák Sándor a rendszerváltás idején az első vendégem volt, aki felajánlotta az egyetlen magyar tulajdonú vidéki lap támogatását. Ígéretét megtartotta.

Csoportkép – vajon ki volt aki exponálta.

Déli Varga bea Vonalban vagyunk

Ma egy kicsit bizakodóbb vagyok.  Szerintem nem késő, hogy megkérjük az engedélyt egy emléktábla kifüggesztésére a Széchenyi út 107. szám alatti régióház falára.  Már ki is néztem a bejárat mellet egy szabad helyet ahol akár valamennyi ott dolgozó szerkesztő nevét megörökíthetnénk. Maga névsor természetesen Csala Lászlóval az alapító főszerkesztővel,  Bekes Dezsővel, Bohus Jánossal,  Tarján Istvánnal,  Makai Mártával, Tóth Zoltánnal, Keglovics Jánossal, Nagy Józseffel,  Gyarmati Bélával, Radványi Évával, Ducsai Györggyel, Ruttkay Pannival,  Búzafalvi Győzővel, Párkányi Lászlóval, Horváth Kálmánnal, Felföldi Györggyel, Pusztai Évával, dr. Bóta Sándorral és Lahucsky Péterrel, Koltai Józsefné, Katikával kezdődne. Álszerénységem nem engedi , hogy mint akkori  újdondászt, gyakornokot magamat  a lista élére tegyem.

A kedves Olvasók már nem emlékezhetnek rá,  milyen színes volt a lap valamikori garnitúrája.  Dolgozott nálunk Kiss László a legtartósabb idejű főszerkesztő, Kiss József, Nyakas Szilárd, Balázsi Tibor, Bujdos Attila, Szarvas Miklós, Varga Rudolf, Karosi Imre, Szűcs István, Oláh Erzsébet, Paulovics Ágoston,  Baranyi Ferenc, Szaniszló Bálint, Temesi László, Bús Gábor Olivér, Kerényi László,  Solymosi László,  Szabados Gábor, Csonka László, Horváth Szabolcs, Doros László, Jakubik László,  Szabán Gabi, Szikra Pál,  Bartha Gábor, Maros Éva, Varga Zoltán, Réti Dóra, Parázs István, Pusztai Gábor, Varga Beáta,  Teszarovics Natasa,  Jenei László,  Kolodzey Tamás, Vadas Zsuzsa, Brackó István,  Erdős Ákos, Erdélyi Ildikó és még nagyon sokan mások. Akik röstellnék, hogy a nevük márványba vésődjön ezen a táblán jelezzék idejében. Magam azt vallom, sok jó ember elfér itt majd.

Talán ha segítenek a teljes lista megszerkesztésében nagyon szépen köszönöm. Mint látszik kollégáink életútja minden irányba elkanyarodott. Mindannyiunkban csupán egy közös motivált, a szakma szeretete, az újságírás iránti elhivatottság és a Délihez való feltétlen hűség. Hogy mit írnánk ki – 1969- 2002 + – de valami olyan szöveg kellene még ami mindenki számára elfogadható, s a majdani utókor magát a békés konszenzus nyomait vélné felfedezni a márványlapon.

Most keresem a projekt partnereit. Keresem azokat akik helyeslik egy ilyen emléktábla kifüggesztését a város legforgalmasabb főutcájára, arra a házra ahol a szerkesztőség utolsó éveit töltötte nagy reménységben. Keresem az elvi és az anyagi támogatókat, mindazokat a miskolci polgárokat akik előfizetőink voltak, akik olvasták, akiknek még jelentett valamit ez az újság.