Már régen nem vagyok olyan nagy színházrajongó, mint régebben. Ráadásul a legrosszabb típusú nézők közé tartozok, az örökösen ficergők sorába. A drámai csönd szinte köhögésre vagy legalább torokköszörülésre ingerel. Zavar, ha a könyöklőkön osztozkodnom kell, s a zsibbadt lábaimat mindig úgy rakosgatom, hogy a frissen zsírozott párnás ülőkék is nyekeregnek. Ritka az, amikor egy előadást képes vagyok úgy végignézni a középső sorból, hogy egyszer se villan, be a kimennék, fóbiás kényszere.
Most szerdán este a Miskolci Nemzeti Színházban megtartott dísz előadáson viszont mindez eszembe se jutott.
Fandl Ferenc, Déryné díjas rendező újszerű megvilágításba helyezve, teljesen lokális rendszerben idézte meg a forradalom során elhunyt 16 miskolci áldozat emlékét. Valamennyien véletlenszerűen, teljesen kiszámíthatatlanul vesztették az életüket. A forradalom iránti lelkesedésük, kíváncsiságuk lázában ott voltak ahová a sorsuk vezérelte. Lenyűgöző volt az áldozatok bemutatása, színészileg és képileg is.
Érdemes kiemelni Hajdú Pétert, aki a háttér film megalkotásában vett részt és Lőrinczy Attila írót, a monológok megszerkesztőjét aki kitűnően ábrázolta az áldozatok egyszerűségét, jámborságát, jól, drámailag összefoglalta életük utolsó óráinak történéseit. Köszönet illeti Kiss Józsefet a megyei levéltár igazgatóját aki a hiteles dokumentációkat összeállította.
Ki kell emelni, hogy számos miskolci iskola diákja szerepelt a színpadon. Felsorolni is hosszú a szereplők névsora.
Varga Zoltán,
- Kincses Károly
- Koller Krisztián
- Visnyiczky Bence
- Holló Emma
- Rózsa Krisztián
- Horváth Alexandra
- Konfár Erik
- Szegedi Dezső
- Osváth Tibor
- Keresztes Sándor
- Varga Andrea
- Kokics Péter
- Papp Endre
- Fekete Zsolt
- Kriston Milán
- Salat Lehel
- Havasi Renáta
- Kijelölt énekkar
- Fagyi-Zoo
- A Szabó Lőrinc ált isk. tanulói
- Zrínyi Ilona Gimnázium, Berzeviczy gimnázium, Bartók Béla Zene- és táncművészeti szakgimnázium, Balázs Győző református líceum, Lévay, Miskolci Egyetem
S ha már szó esett erről a dísz előadásról ki kell hangsúlyoznom, telt házas volt. Igazából csaknem minden meghívott eljött. S nem röstellem, most a választások után ment a jelenlévők szemlélése. Egymás leleltározása. Sokan voltak akik csak azért ültek be, hogy lássák őket itt, s még többen voltak kíváncsiak, kik is vannak a színházban. Kik azok akik azelőtt, s most is számítanak. Ezek az emberi gyarlóságok természetesek, ezek kis világunk meghajtó rúgói.
