Egy hete járok infúzióra. Kell a Cavinton vénásan. Évente egyszer nem árt megtankolni, kell az agyi értágítás ha nem akarunk idő előtt teljesen elhülyülni. S míg a hálózatba kötve a plafont lessük dicsérjük a kedves nővérkét, aki úgy szurkál, hogy még egy bolha csípés is fájóbb. Minden döfése talál.
Nos, közben beszélgetünk, ha az ideje engedi. Tőle tudom, hogy ma már minden műanyag eszköz ami ehhez a gyógyításhoz kell eldobandó, egyszer használatos. Látom teli a szemetes a flakonokkal, a csövekkel és a bevezető tűkkel. Ezeket nem lehet sterilizálni így nincs más mint az égetőbe szállítani. Persze vannak olyan betegek – hallottam – akik elkérik az infúziós szettet és haza viszik. Állítólag arra jó, hogy otthon automatizálhatják a cserepes virágok folyamatos öntözését. Ha hosszabb időre elutaznak ezekkel az eszközökkel két három napra megoldhatók az igényesebb növények életbe tartása. Ha lenne egy ötletes virágárus ezeket erre a célra kellő használati utasítással ellátva újrahasznosíthatná. Csak úgy mondom – a családunkban se kertész se virágárus.
