Ez a kép akár rólam is készülhetett volna. Még a Földes Gimnáziumban jártam amikor eldöntöttem, ha törik , ha szakad nekem lesz egy motorkerékpárom. Elsőre jogosítványt kellett szereznem, de ez aránylag zökkenő mentesen ment. Bácsikám Galambosi Sanyi bácsi egy Jáva 05-el járt Hernádnémetibe dolgozni, s délutánonként jobban vártam haza mint a családja. Már a kapuban elkértem a járgányt, hogy a Széchenyi közben gyakorolhassak. Neki köszönhettem, hogy mire meglett a vezetői engedélyem , pontosan 1968 májusában már rutinos motoros lettem. Majd a szokásos hebehurgyaságom következményeként azonnal vettem egy használt Danuviát, alkalmi áron, talán három ezer forintért az egyik Ady híd melletti főtengely köszörűsnél. A mester jól gondolta, hogy nem lehetek valami nagy motorszakértő, könnyen rám sózott egy lepukkant csotrogányt. Ami persze csodálatosan ki volt pucolva. Repestem az örömtől, csudára elégedett voltam a szerzeményemmel, biztos voltam, most utoljára láttam az eladót. Másnap délután Varga Rudi barátommal együtt indult túrázni a régi hármas úton. Mályinál repeszthettünk amikor egy apró kattanás után úgy megálltunk mintha betonfalnak ütköznénk. Rudi majdnem a nyakamra ült a hirtelen leálláskor. Leszálltunk, körben jártam a vasparipát, úgy csináltam mintha tudnám mi is történhetett, de ez kevés volt. Rudi a maga módján reagálta le , mondta , most visszafordul és keres egy szerelőt. Akár máig is várhatnám így magam toltam vissza a gépet az eladó műhelyébe. A mester ránézett, s máris kimondta, beállt a főtengely, valószínűleg meghajthatta … Volt igazsága. Hozzátette, a motor árának megfelelő pénzért felújítja. Ám harmadnapra belátta, hogy a kész átverés mutatvány nem sikerült, s hocinesze alapon visszavásárolta az első Danuviámat.
Ám azért tudni kell, hogy előtte a képen látható módon magam is végigviziteltem a barátaimat és minden jó ismerősömet. A Csehszlovákiából beszerzett tűzpiros gagarinos pilótasisakom szürreálisan passzolt a szürke motoromhoz. Mégis rengeteg irigyet sikerült összeterelnem a csodálatosnak tetsző szerzeményem láttán.Néhány adalék az akkori árviszonyokhoz, az a három ezer forint akkoriban egy szakmunkás négy-öt havi bérének felelt meg. Ezért én egy teljes nyarat melóztam végig a Balaton parti vendéglőkben. A Danuvia új ára, már ha hozzájutottál cirka 12-14 ezer forint lehetett. A következő motorom már egy Jáva volt….na de erről majd később. A fenti képen látható MZ motorokat azok hozták be akik az NDK-ban dolgoztak. Sok barátom – köztük Csermák Attila is, csak ezért utazott ki, hogy egy ilyen csodaműszert vehessen.
