Ma hétfőn reggel egy autót kellett leszállítanom a miskolci Martintelepre. Felöltöttem a maszkot, amelyet nem egy könnyen szereztem be, majd ebben is vezettem. Semmi kényelmetlenséget nem érzékeltem. Azt viszont láttam, hogy ez a maradjunk itthon szlogen, valahogyan bennünk még nem tudatosult. A szokottnál is nagyobb volt a reggeli autósforgalom.
Visszafelé buszon jöttem, a Búza téren át. A kertész áruház előtti OTP bankautomatánál kellő távolságban sorakoztunk. Mind a hatan egyenként szembesültünk, a gép műszaki okok miatt nem működik. Nem ad lóvét. Mindenki látta, hogy egyikőnk se boldogul, de nem akartuk elhinni.
A miskolci OTP erődítményében elmeséltem, az volt a válasz, sajnos ezt mindig elrontják!
Hogy hogyan buherálják, azt nem mesélték el.
Ki ne felejtsem, hogy a maszkban jöttem mentem és a bankban is magamon hagytam. Figyelem senki olyannal nem találkoztam, aki ezt viselte volna. Így aztán sikerem volt, mindenki megnézett, s talán sajnált is. Hogy ennyire közömbösek lennénk, nem hiszem. Inkább az a helyzet, hogy nem akarunk okulni az olaszok közömbös hozzáállásuk következményeiből.
Mindenki meg van győződve, ő bizony teljesen védve van a járványtól. Neki elég a napi három fej fokhagyma, a négy gigás szilvapálinka mint első számú toroköblítő, vírusirtó.
Egyébként ezekben a szerekben magam is nagyon hiszek és bízok. Kár, hogy a családom viszont nehezen tűri a fokhagyma csodálatos illatát…
