Vészhelyzetben a korrekt, gyors, pontos információ életeteket ment. A tévinformáció, az elhallgatás és a cenzúra emberéleteket veszélyeztet – figyelmeztet a Magyar Újságírók Országos Szövetsége.
Hozzá kell tennem, hogy az átkosban létezett egy kidolgozott vészforgatókönyv ilyen esetekre. Háború, földrengés vagy púsztító árviz alkalmával korlátozták volna a sajtót. Rendszeresen továbbképezték a cenzortiszteket, s azt már mondanom se kell, ők az akkori média legmegbízhatóbb katonaköteles munkatársaiból lettt kiválogatva. Rendszeres továbbképzésen vettek részt, ahol felkészítették őket, mi a teendőjük egy vészhelyzetben. Mondjuk abban az időben a televiziót, az országos és a megyei lapokat tudták volna katonai ellenőrzés alá vonni. Különben ez a megoldás világszerte létezik úgy az Egyesült Államokban mint Oroszországban. Ez nem a diktaturák specifikus jellemzője. Nehéz, embert próbáló időkben természetes a fokozott figyelem kordába tartása, a közvélemény megnyugtatása vagy a lakosság észszerű információval való tudósítása. Lehet méltatlankodni, meg is teszük ezt a közösségi oldalakon, a világhálón, de vannak helyzetek amikor a regnáló kormányoknak erőt, magabiztosságot és nyugalmat kell sugározni. Persze – Balog Zoltán miniszter úrat idézve – nem kell túltolni a biciklit.
Feltehetően Kovács Zoltán államtitkár sajtótájékoztatója verhette ki a biztosítékot , amikor méltatlan vitába szállt egy újságíróval, egyenes adásban, az ország világ előtt. Bár jómagam nem osztom a kritizálók véleményét. Tény, hogy mindkét részről kellő empátiával, tolarenciával megelőzhető lett volna ez a méltatlan már személyeskedő vita. Lázár János a kormányinfók sztárja mesterien kezelte az ilyen szócsatákat.
