Drága Édesanyám csaknem negyvenötesztendősen , Édesapám halála után került a miskolci István malomba. Előtte nem dolgozott, Bobcsák Istvánnéval a laborban kaptak helyet.
malomsiloépités
Ez azt jelentette, hogy napjában vagy négyszer bejárták az üzemet, mintát vettek és ebből folyamatosan számolták a lisztnek a sikértartalmát. Pechére néhány esztendő elmúltával kiderült, hogy lisztallergiája lett. Különben a malomban dolgozók körében ezt korántsem ment ritkaságszámba.
Jómagam imádtam a többszintes öreg malomban kóborólni. A hetvenes években már egy élő ipartörténeti emlék volt. Ha tudnám, elhinném, hogy ez valamikor még gőzerővel működött. A borzalmas zajban, szálló porban sokszor nézegettem a rostálló, magát riszálló szitákat. A nagy dobok mint hullahopra hajazó valamiként ugráltak. Igazából nem sok molnár dolgozott ott, ritkán találkoztam velük a csupa fapadlós szinteken. Ha össze is futottunk, sosem kérdezték mi járatban barangolok a gépek körül. Ismertek. Nekem meg tetszett, hogy mindannyian tetőtől talpig lisztporosan jöttek mentek. El is döntöttem, molnár nem leszek…
Bizonyára mindenki emlékszik a nagy malom tűzre. Ha ma visszagondolok erre a szönyű estére, el tudom képzelni miként pusztíthatott el a hirtelen fellobbanó láng mindent néhány óra alatt. Az a kevés dolgozó akik az épületek között egyik helyről a másikra jártak a gépeket ellenőrizni aligha vehették észre, ha a valamelyik meghajtó gépszíj elszakad, esetleg szorul. Az utóbbi esetben néhány perc alatt ezek tűzesre izhattak. Egy ilyen csupa fa üzem pillanatokon belül képes lángra lobbantani, berobbantani a szálló lisztet. Hiába vonult ki a megye összes tűzoltója szemünk láttára minden a lángok martalékává vált. Mint bennfentesek azon az este Édesanyámmal együtt könnyes szemmel néztük a pusztulást. Mindenki sírt. Szó szerint hetekig gyászoltak.
Jut eszembe ezen a képen – amit Kerényi László barátom készített a Déli Hírlapba – jól látszik az épület falán végig húzódó külső tűzlétra. Látszólag olyan mint az amerikai filmeken megfigyelhető tűzlépcső. Ám valamivel puritánabb, három négy fokonként van egy egy válltámla. S a létra csudára meredek. Mivel bejáratos voltam az üzemi étkezdébe, minden ebéd után bóklásztam egyet az udvaron. Míg egyszer csak elhatároztam megmászom ezt a létrasort, 14 esztendősen. Senki nem látta, én meg teljes bátorsággal nekilódultam. Mit nem adtam volna ha valaki lekapja a hősiességemet. Csak mentem felfelé, le nem néztem volna, s már elképzeltem tűzoltó leszek és nem katona. A negyedik szinten – öt emeletes volt az üzem – fáradt lehettem – és próbáltam belépni a kis vasajtón, ami az épületbe vezetett. Csak ám az belőlről nyílt.Éreztem ez nem kóser, mert amikor lepillantottam tudatosult bennem a félelem – akkor még nem sejthettem, ezt tériszonynak nevezik. Annyi eszem volt, hogy óvatosan, verejtékben fűrődve lassan visszamásszak. A fizikával dacolva , felfelé gyorsabb volt mint le.
A képen látszik egy szovjet gyártmányú dömper, ami a korabeli évek nagyberuházásainak az egyik emblematikus gépe volt. Egyszemélyes, vezetőfűlke nélküli, szabadtéri légkondiciónálóval és mechanikus billenő szerkezettel. Ezek ott voltak Sztálinvárostól a Tiszai Vegyi Kommbinátig minden épitkezésen. Borulékony és balesetveszélyes masinék. Aki ezzel borult ahhoz már nem a mentőket hívták. Mára ezekből már alig maradhatott és a siló alapozása idején is már ritkaságba ment ezt a munkagép.
Fura helyzet állt elő Miskolcon nem sokkal az önkormányzati választások előtt. Kriza Ákos a jelenlegi polgármester betegségére való hivatkozással szinte az utolsó pillanatban...
59 éve, 1963. június 20-án írták alá Genfben a Szovjetunió és az Egyesült Államok leszerelési főmegbízottjai a Közvetlen Kommunikációs Kapcsolatról, népszerű nevén a...
Drága édesanyám kora nyártól késő őszig spájzol. A gyümölcsöktől a savanyúságokig mindent elrak. A kedvencem a szeder és az egres, sose hiányozhatnak...
Ha figyelmesen megnézi a zsinagóga tetőzetét egy keresztet láthat rajta. Nos, ez csak a fotós trükkje. A miskolci zsidóság Isten házának homlokzatán egy...
Szabados Gyuri bácsi jóvoltából nemcsak olyan babás képeim maradtak, amelyeken anyaszült mezítelenül, hason fekve vagy egy tál lavórban ülve bámészkodom a világra....
Életének hatvankilencedik esztendejében elhunyt Kobold Tamás Miskolc volt polgármestere. Bucsúztatása október 14.-én 11 órakor a Vasgyári Katolikus templomban lesz, utána a temetés szűk...
Azt hiszem, ez a kép ritkaságszámba megy. Kerényi László barátomnak köszönhetem, aki különös érzékenységgel fedezi fel az egyszerű hétköznapok megismételhetetlen pillanatait. Dr. Erdő...
Kohányi Ferenc szerelemféltésből bosszút áll gyermekein a nyolcvanas évek elején. Hidegvérrel hajigálja le őket az avasi tízemeletes épület tetejéről. Sok nézője van a...
Sose gondoltam volna, hogy hat évtized után is találok még felfedezni valót Miskolcon. Ne tessék legyinteni. Csupán egy csodatevő drótszamárra és egy olyan...
Közösségi oldalán számolt be Mészáros László „Magányos Farkas”, korábbi egyéni, illetve többszörös csapat és páros magyar bajnok salakmotoros arról, hogy...
Csütörtökön megtartották a BOKIK tizenötödik TOP100 gazdasági fórumot, 2019 után ismét a DVTK Stadion VIP-termében (tavaly a járványhelyzet miatt elmaradt a rendezvény), és...
Ma tartották a FORBEST- Forest Based Education and Training című projekt záró konferenciáját a szirmabesenyői Szinyei Merse Pál általános alapfokú művészeti iskolájában. A ...