Jakubik Laci, néhai barátom, kollégám a címképen. Ő volt a fotóriporterek gyöngye. Csodálatos érzéke volt a fényképezéshez, s ha munkáról volt szó nem ismerte a lehetetlent. Nagyon szerettem vele együtt dolgozni, neki nem kellett magyarázni, hogy mire fókuszáljon, s ami lényeges ismerte a híúságomat. Bárhol voltunk, bármerre jártunk az utolsó kockákat se hagyta veszendőbe menni. Abban az időben ugye még 36 kockás filmet használtunk. Rám pazarolta az utolsókat. Hogy ne menjen pocsékba. Tulajdonképpen a rólam készült fotók zömét ő csinálta.
Nos, ha valaki nem tudná kifecsegem, eredetileg vásározott. Jaksi pulovert árult a Zsarnain. Ám úgy érezte , többre hivatott, s megkeresett, hátha felveszem a Déli Hírlaphoz. A szokásos próbaidő letöltése után nem sok választásom maradt, a kollégák is a szívükbe fogadták.Tetszett nekik a szabadszájúsága, jópofa bemondásai, ami beszédzavarával vegyítve különösen bízar volt. Jól állt neki. Aranyköpéseire máig is emlékszünk.
Még egy éve se volt állományban , amikor egy havas decemberi napon összefutottunk a miskolci anyakönyvi hivatalban. Emeletről emeletre keresett mert , ahogy rám talált elárulta , nagy bajt csinált. Az ócska nagy dizel mercédesevel totáliasan belecsúszott a vadonatúj sötétkék Ladámba. Abba amit előző napon vettem át. miközben én óvatosságból minden kocsitól legalább 10 méterre parkoltam le, biztos ami biztos. Jaksinak viszont ez sem jelentett akadályt, másnap már cserélhettem is a jobb első ajtómat.
Ami különös ezt végül is úgy adta elő, úgy tálalta , hogy mégse tudtam rá haragudni. Egyébként jut eszembe, hogy ő kezdeményezte Miskolcon az első tévés újságíróklubot. Az egyik csatornán beszélgettek, ugratták egymást mint a szép emlékű heti hetesben. Pusztai Lacival úgy gondoltuk, a zoom rendszerben , az egyre erősebb karanténmámorban felelevenítjük ezt a műfajt. Mi lennénk ketten a kezdő csapatban.
Most keresünk még négy -öt közéleti embert, kollégát akik beszállnának ebbe a szabadszájúra elképzelt, pontos tematika alapján lezavarandó műsorba. Nekem van elképzelésem, Fórizs Antal, Dicsuk Pál és a mindenhez értő Gáti úrat is megnyernénk ennek az adásnak. Az első semmiképpen nem egyenesbe menne – biztos ami holtziher – időnként magamat is nehezen moderálom.
Végül a teljes felvétel a hírnökön és a gráfon is megjelenhet majd. Elsőre emlékezhetnénk Jaksira, Szabán Gabira, Szikra Palikára és Bohus János tanár úrra. Várom az ötleteket, a témákat , írjátok meg és mi már kezdünk gyúrni erre a nem éppen saját ötletünk kivitelezésére.
