Ebben a csodálatos karanténes világban mindenki azt hiszi, hogy ha otthon marad, utoléri magát. Rendet tesz maga körül, takarít, szortíroz, szelektál és pótolja mindazt amit idáig elhanyagolt. Jómagam is erre a nagy rendteremtésre faragtam rá.

Elárulom , négy számítógéppel készül a szantograf, s úgy gondoltam eljött az ideje, hogy megtisztítsam a képernyőjüket.  Pechemre. Régóta őriztem az asztalomon  a Seven up nevezetű képernyő takarító flakont.  Három éve vehettem akcióban a Médiamarktban, nagyon olcsón.

S most jövök rá, hogy az áruházzal való kapcsolatom következményeként, ezzel a nyavalyával álltak bosszút rajtam a sok szép írásért, amikben rajtuk köszörültem a tollamat

Szóval a Leonovot és a Sonyt kiglancoltam, s ájuldoztam – nicsak jobb lett a látásom. Puccosak lettek a képernyők. Ám elcsesztem, mindkét gép klaviaturájára is rácseppent ebből a folyadékból. Ma reggelre azt vettem észre, hogy a gépeim megbolondultak. Már a jelszót se akarták elfogadni. Csak képernyőn át. A rendszergazda szerint a billentyűk valamelyikét mindkét gépen beáztattam, amit csak ultrahangos technikával lehetne kiszárítani.

Na, erre keresnék egy megbízható, jó komputeres mestert aki a hibát gyorsan elhárítaná. Aki ismer ilyet kérem ajánljon be nála.