Ime a harmadik rész – gondolataimmal spékelve .Akárhányszor nézem, meggyöződésem Juszt László a maximumot hozta ki ebből a beszélgetésből. Ennek ellenére kitetszik, volt benne kiméletesség a már beteg emberrel szemben. Vagy mély tisztelet, s ezért nem ásott mélyebbre bizonyos témáknál.
Aki közvetlenül ismerte Grószt tudott a kiméletlen őszinteségéről. Erről Vitrai Tamás is sokat tudna beszélni. Ez olyan személyes konkluzió, az a tipusu amelyre szokás mondani , vásár után már okos a paraszt.
Leleltározom a fontosabbakat, tehát idáig Juszt László Grósz Károllyal való interjújából világosan kiderült, hogy még a leghidegháborúsabb időszakban is eldöntött tény volt – a szovjet katonákat már egyébként is visszavonták volna. Még Hruscsov kezdeményezte az ideiglenes hazánkban állomásozó csapatok kivonását. Hogy kié a dicsőség a kivonulásért azt majd a történészek eldöntik. A politikusoktól nem áll távol olyannal kérkedni, amihez egyébként semmi közük nem volt.
Jöjjön a határzár lebontása – amit máig Horn Gyula vitézségeként tartanak számon. Nos, Grósz világosan elmondta, miniszterelnöksége idején előterjesztették a vasfüggöny felújításának a tervét. Akkoriban ezt a beruházást cirka háromszáz millióra becsülték. S többen is haszontalannak vélték, amikor már mindenki kiváltotta a világútlevelét, s akkor lépte át a határt legálisan amennyiszer kedve tartotta. A belügyminiszter egyébként feleslegesnek tartotta, mert akkoriban a riasztások 99 százalékát, a határokat nem ismerő vadak okozták. Tehát döntöttek a lebontásáról a zár teljes kiiktatásáról. Grósz jelezte a román és a kelet német vezetőknek, akik nem lelkesedtek az ötletért, Gorbacsov meg csak annyit üzent, tegyenek kedvükre. A miniszterelnök külön találkozott a burgenlandi tartományi vezetőkkel, ajánlotta készüljenek fel a határzár kiiktatására. Kacagással reagáltak a bejelentésére. Majd a triumvirátus Horn Gyulát küldte a tévébe, hogy bejelentse a nagy hírt. Ezzel a nevéhez fűződött a nagy tett. Végül Horn Gyula, mint túlélő sosem akarta ezt a köré fonódott misztikumot cáfolni. Noha megtehette volna, hogy kimondja, szerénykedve ezt a döntést közösen hozták meg.
Néhány apróság – fehérterror fenyegeti az országot. Grósz határozott válasza, sose bánja meg, hogy akkor ezzel riasztgatott. A politikusok időnként mondanak nagyot, még nagyobbat. Ebben a világban megesik az ilyesmi. Milyen igaza volt. ez egy retorikai fogás, maga se gondolta komolyan.
Nem tagadta, a munkásőrök megkeresték, hogy erőszakkal teremtsenek rendet az országban. Mint pártfőtitkárt meggyanúsították, hogy puccsot akar szervezni. Elmondása szerint ez egy rossz indulatú pletyka volt minden alap nélkül. Esze ágába nem jutott ilyesmi hiszen, ha ilyen a habitusa még a miniszterelnökséget se adja át. A végbemenő változásokat teljesen józanul, reálisan egy világpolitikai, a nagyhatalmak közötti húzd meg ereszd meg játszma lokális következményeként fogta fel.
Igen, a tiszaújvárosi ellen lezajlott lincselési kísérlet idején nem ijedt meg, de elgondolkodtatta az emberek viselkedése. Magánvéleményem – mindenki tudja milyen is a csordaszellem –s az emberek gyorsan tudnak köpönyeget váltani, forgatni.
Az interjú 1994 őszén készült, Grósz többször elmondta szurkol a Horn kormánynak. Tudja, csak a többpártrendszernek van jövője. Egyben hozzá tette, mint Kádár János nagy tisztelője, hogy a hajdani pártfőtitkár a szomszédainkkal ellentétben mindig tiltakozott a szocializmus felépítésének a bejelentésétől. Haláláig ragaszkodott, mi csak az alapok letételénél tartunk. Tartottunk. Mára ezt a sárga földig kiástuk.
Ma már tudjuk ez se volt igaz. Erre már a kapitalizmust is nyögvenyelősen, alapozás nélkül húzzuk rá.
Juszt László teljes interjúja részletekben megtalálható az interneten. Jó ötlet volt fejezetekre osztani még akkor is, ha egyben vették fel. Hiszen minden téma annyira érdekes és elgondolkodtató, hogy kell egy kis idő a megemésztésére.
Nem sok időnk van már arra, hogy a filmben szereplők mindegyikét szembesítsük Grósz Károly interjújával. Talán egyedül Németh Miklós miniszterelnök lehetne ajánlani , aki ezt kommentálhatja. Megpróbálom.
Még talán annyit érdekességként, hogy a történelem során soha nem akadt olyan megye, mint Borsod, amely két miniszterelnököt is adott az országnak. Mondták is félig komolyan akkoriban, hogy nagyon erős a borsodi maffia. Miközben úgy Grósz, mint Németh idejében kiemelkedően nem profitált a megyénk a dicsőségből. A Gyöngyösig kész autópálya folytatása mellet nem kardoskodtak. Nem használták ki a befolyásukat, túlságosan is puritánok, korrektek és tisztességesek voltak, még a látszatra is adtak. Írjuk a javukra.
Aki mindebben kételkedne – Horn Gyula a választás előtti napokban Miskolcról haza felé tartva még a régi hármas úton karambolozott. Elődei kilobbizhatták volna, de már Grósz is úgy vélekedett, mivel hetente haza járt Miskolcra meggyanúsíthatják, hogy ezt magának építeti.
