Miskolcon a hetvenes évek a panelről szóltak. Ezt a fotót Bojár Sándor neves fotós albumából oroztam el. Azért tartom figyelemreméltónak mert a mai generációnak fogalmas sincs, hogy ezek a csupabeton épületek milyen rohamtempóban készültek annakidején. Elég volt kéthetes nyaralás, s s visszaérkezve már nem ismertünk rá az utcánkra. Úgy a belvárosban mint az Avason vagy a városzéleken gombamódra nőttek ki a négy és a tízemeletesek.
Kezdem azzal, hogy az első miskolci panelház sor a Mester utcában lett felhúzva. Közel a Népkert melletti temetőhöz. Itt még egy szállodát is szerettek volna ugyanezzel a technikával, de a közvélemény – igen márr akkor is volt ilyen – előre nevet adott a létesítménynek. Lélekharangra keresztelték. Nem véletlenül, mivel az ottani lakások ablakából is ezt hallhatták , hallják ma is az ott élők.
Szóval és tettel, megépült az Alsózsolcai házgyár és innentől keresztül kasul porzottak a behemót panelszállító teherautók a városban. A közhiedelem az volt, hogy ez egy szuper szovjet találmány. Tévedés , ez csak a propoganda része volt, az oroszok is a franciáktól vették át ezt a technologiát. Némi leegyszerűsítéssel.Lefaragtak a szobák, a konyhák és fűrdőszobák méreteiből, elvégre a sok jó keleti ember kis helyen is elfér. Na, meg a szocializmusban mindenki étteremben és a menzán táplálkozik, tehát spájzra már nincs szükség.
Mivel egyidőben csaknem két évig magam is élvezhettem a Győri kapu 66. számú tízemeletesben egy másfélszobás panellakás minden gyönyörét kitapasztaltam ezeknek minden előnyét, hátrányát. Máig is emlékszem micsoda élmény volt reggelenként a mosdóban farkasszemet nézni az aznapi csótánnyal, amely méltóságteljesen botorkált elő a kád alól. Az is izgalmas volt, miként szálljak be a kádba, amikor drága Édesanyám telirakta Pacher úr ide tervezett fregoliját.
Hivatásomból eredően sokat beszélgethettem dr. Horváth Béla főépítésszel, s szinte minden alkalommal rákérdeztem, jó ötlet volt e Miskolcot ennyire elpanelosítani. Még a belvárost is. Muszáj volt e a régi polgári házakat szanálni és történelmi városrészeket eltüntetni. Mi az oka, hogy a Sopronból, Egerből megismert hangulatos kis utcákból nekünk semmi se maradt Miskolcon.
A válasz őszinte és egyértelmű volt. A lényege, sommásan, az akkori időkben ezekben a szakmai kérdésekben a politika döntött. A miskolciak zöme alacsony komforfokozatú rossz állapotú lakásokban él. Az Arany János és a Vörösmarty utcai részeken nem volt közmű, az emberek az udvari budikat használták. Legalább 25 ezer család albérletben, romos épületekben, szoba konyhás lakásokban várt egy új összkomfortos otthonra. Pártkongresszusi határozatok sora írta elő, hogy ezt a problémát határidőn belül fel kell számolni.
Épülhettek volna ezek a házak a város szélére is. Ám bizonyos elgettósodott részeket így is úgy is szanálni kellett volna.Végül is ez lett ami van – eltüntek a történelmi városrészek megmaradásra érdemes épületei is. Sajnos.
Legközelebb, hogyan is lett garázsom a panellakáshoz – erről is írok.
