Vajon mennyi új, megdöbbentő és a világról alkotott képűnket alapjaiban megrendítő információ, felfedezés befogadására vagyunk képesek. Már az is érdekes, hogy az utóbbi egy évszázadban több ember hunyt el erőszakos halállal, háborús népirtások, bombázások által, mint korábban bármikor a történelemben. Az is meglepő, hogy ugyanebben az időszakban a világ technikai fejlődése soha nem remélt tempóban gyorsult fel.
Magam is hiszek abban, hogy ez a földünkön kívüli értelmes lények ajándéka. Ők azok, akik csak óvatosan, s bizalmatlanul csepegtetik számunkra azokat a technikai megoldásokat, amelyek megkönnyíthetik az életünket. Ha észrevették Kína, az Egyesül Államok és Oroszország fejlettségi szintje az eltérő társadalmi berendezkedésüktől függetlenül egyre jobban felzárkóznak egymáshoz. Feltételezésem, hogy a találmányokat, a szabadalmakat az újszerű technikai megoldásokat arányosan próbálják számukra átadni. A bizalmatlanság oka, hogy az emberiség idáig csaknem minden hasznos felfedezést a haditechnika szolgálatába állított. Bár ez fordítva is igaz, hiszen az űrbéli fegyverkezési versenynek is számos olyan hozadéka ma már a mindennapi életünk kényelmét szolgálja.
S most a vírusjárvány idején egyre jobban terjed az a hipotézis, hogy a COVID 19 a föld természetes védekezőképessége a túlnépesedés ellen. Hála a sorsnak az utóbbi évtizedekben a helyi villongásokat és a lokális háborúkat leszámítva még a nagyobb természeti katasztrófák se követeltek komolyabb méretű áldozatot. Tehát a természet vagy a minket kontrolláló földönkívüliek bevetették ezt a számukra humánusnak tűnő megoldást. Hogy igaz vagy nem, e kár meditálni. Mi csak gondolkodunk, mi miért történik. S, most azt is felfedezték, hogy a világűr nemcsak végtelen, de még falak is határolják, tovább erőltethetjük a fantáziánkat.
Rátaláltak a világegyetem hatodik legnagyobb kozmikus struktúrájára a Párizs-Saclay Egyetem kutatói: a Déli-sarki Fal (South Pole Wall) nevű jelenség több ezer galaxison keresztül, 1,4 milliárd fényéves távolságon át húzódik. Ez kerekítve 13,25*1021, vagyis 13 250 000 000 000 000 000 000 kilométert jelent.
Az eredményeiket az Astrophysical Journalben közzétevő kutatók szerint eddig azért nem fedezték fel ezt a struktúrát, mert a Tejút takarásában volt, a galaxis fénye pedig nem engedte, hogy félmilliárd fényévre el lehessen látni.
A galaxisokat összetartó kozmikus háló feltérképezése a kozmográfusok feladata, akik általában a vöröseltolódás megfigyelésével állapítják meg a különböző távolságokat az univerzumban – ennek alapelve, hogy minél gyorsabban távolodik a Földtől egy objektum, annál messzebb van.
A francia kutatók azonban felturbózták a módszert: a galaxisok pekuliáris sebességét is figyelték, így a vöröseltolódás mellett a galaxisok gravitációs mozgása is segítette őket.
Ez azért fontos, mert így azokat a rejtett tömegeket is ki tudják szűrni, amelyek befolyásolják a galaxisok mozgását, és így megmutatják, hol található sötét anyag. Ennek segítségével a kutatócsoport 3D-ben tudta ábrázolni, hogy a Tejút fénye által kitakart területen hogy oszlanak el az anyagok.
Az így kapott térkép egy szűz szemmel kibogozhatatlan, átláthatatlan spirált vagy buborékot ábrázol, de talán hihetünk a Live Science-nek nyilatkozó kozmológusoknak és asztrofizikusoknak, akik azt állítják, hogy ez a nagy léptékű térképezés segíti a munkájukat. A kutatók pedig azt mondják, folytatják a környező területek felfedezését, hogy megbizonyosodjanak a Déli-sarki Fal tényleges méretéről.
A világegyetem legnagyobb ismert struktúrája a 10 milliárd fényéven át húzódó Herkules–Északi Korona Nagy Fal, amit 2013-ban fedezett fel a többek között Horváth István és Bagoly Zsolt vezette amerikai-magyar kutatócsoport.
