A koronavírus pandémia első hullámából az EU-tagállamok különböző mértékű veszteséggel kerültek ki. Magyarország a nagyon sikeresen védekezők között szerepel. A kialakult járványhelyzet rávilágított atagállamok által fenntartott Európai Betegségmegelőzési és Járványvédelmi Központ (ECDC) funkcióinak hiányosságaira, azországok együttműködési nehézségeire, kihívásaira és az ECDCmunkafolyamatának újragondolására kényszerítette a tagállamokat,illetve az Európai Bizottságot is. Az európai egészségügyi miniszterek virtuális informális találkozója Jens Spahn német szövetségi egészségügyi miniszter meghívására, a német EU-elnökség szervezésében valósult meg. A tanácskozáson szó esett a COVID-19 járvány eddigi kezelésének tanulságairól, ECDC szerepének megerősítéséről, a gyógyszerekhez való hozzáférésről, valamint tájékoztatás hangzott el az európai egészségügyi digitális adattér aktuális helyzetéről és az uniós közös beszerzési eljárással kapcsolatos tárgyalások állásáról is.A Magyarországot képviselő Prof. Dr. Horváth Ildikó, az EmberiErőforrások Minisztériumának egészségügyért felelős államtitkára üdvözölte az ECDC megerősítését célzó elnökségi kezdeményezést és az evidencia-alapú, időben reagáló, tudományos értékeléssel támogatott európai együttműködés fontosságát hangsúlyozta. Mint elmondta: a fertőző betegségek elleni küzdelem továbbra is jelentős kihívás marad. Átfogó képet kell kapnunk az összes EU-intézmény és ügynökség szerepéről. Amit már láthatunk, hogy az információáramlás és a tapasztalatcsere több mechanizmuson és csatornán keresztül zajlott,ezért a koordináció, az egycsatornás kommunikáció elkerülhetetlenlenne az adatszolgáltatási követelmények csökkentése és apárhuzamosságok kiküszöbölése érdekében – emelte ki az államtitkár. Mindezek fényében Magyarország kész közreműködni az ECDCmandátumának újragondolásában.
Az európai gyógyszerstratégiával kapcsolatban Horváth Ildikó
hangsúlyozta: a biztonságos gyógyszerellátás európai biztosítása
kiemelt fontosságú. Csökkentenünk kell a harmadik országbeli
gyártásnak való kitettségünket, és erre a célra ösztönzőket kell
alkalmazni nemcsak a gyártók, hanem a nagykereskedők számára is.
Hatékony ellenőrzési együttműködésre van szükségünk a nem megfelelő
gyógyszer-hatóanyag elleni fellépéshez. Ebben a tekintetben
mérlegelnünk kell egy kiterjesztett, gyors riasztási rendszer
létrehozását, amely túlmutat a gyártási problémákon. Az
oltóanyaggyártás kapacitásait szintén meg kell növelni a helyi kapacitást.
