A szárszói Tavernában – ne keressék a hagymás rostélyost – engem még megszánt a szakács – rostontarja babos szósszal

Sosem titkoltam, egyre inkább gasztroturistává válok. Bárhová utazom feltérképezem az úgynevezett ellátási lehetőségeket.  Bizonyos helyeken vannak már kipróbált éttermeim ahová hazajárok.  Jó ideig élveztem Balatonszárszó vendégszeretetét  a korábbi polgármester Dorogi Sándor barátságát így egyszerűen gyorsan felfedeztem, ha jót akarunk magunknak csak a főútmenti Tavernát választjuk. Most is ezt tettük.

A vendéglőnek sajátosan kialakított parkolója van, hosszában az épület előtt. Síófok felől akár a záróvonal áthágásával is megközelíthető, de nem ajánlatos. Az ottani zsaruk az ilyen kényelmes autósok kipécézésére rendszeresen lesben állnak a túloldalon. Ezzel az apró figyelmeséggel már is megtakaríthatunk húszezer forintot, tehát érdemes egy kis kerülővel leállni a vendéglő elé.

Fura, de jó. Látszik a hagyma körül a babos szósz.

Ha ide készülök mindig a hagymás rostélyosra fáj a fogam. A múlt héten is ebben a reményben furikáztunk oda. Ám kiderült többszörös tulajdonosváltás történt, s éppen ez a fogás már hiányzik.  Letargiába estem, vigasztalhatatlan lettem, hiszen korábban az ottani szakács olyan finom , ropogós és bőséges hagymahalmot varázsolt elém amivel máshol sose találkoztam. Végül az ismerős felszolgáló közvetítésével kiharcoltam két adag sűlt hagymahalmot.

Rendeltünk sűlt kacsát is – még erre is jutott a hagymából

Olyan igazit, lisztben hempergetett jól átsűtöttet. Persze marha helyett roston tarjával tálalva. S hozzá  – még ilyennel nem találkoztam vörösbabos szószt tálaltak. Lehet, hogy ebben a formában, összeállításban nem minden klappolt, de éhes ember ne válogasson. Főleg ha a szakács abban a hétvégi csúcsban, teltház mellett még a kedvemben is járt. Persze, hogy honoráltam.

Jut eszembe, hogy Miskolc Tapolcán a strand mellett volt egy faházas Rózsakert étterem. Csuda jó hely volt. Tulajdonosa se akárki volt, komoly kapcsolatokkal bírt a helyi politikában így nem okozott gondot számára egy vendéglő felhúzása ezen a frekventált helyen. Még az étlap választéka se mindennapi volt.  Külföldi rokonainkkal szinte mindennap ott lógtunk. Az angliai vendégeink nagyon élvezték a T szteaket, mondván náluk ez hiányzik. Én már akkoriban is a hagymás rostélyosban utaztam. Igen ám, de egyszer marha helyett sertéshúsból kreálták, amiből lett egy kis bonyodalom.

Ha ugyanis a hasamról van szó nem ismerek semmi kompromisszumot.  A lényeg, este, nem is olyan későn a tapolcai nyaralónkba küldték fel az igazi finom marhahúsos hagymásrostélyost, amelynek az ízét nehéz lenne elfelejteni.  Ha így akartak volna megmérgezni akkor most ezt Önök aligha olvassák.