A mi történetünk, írja Adrienne Herbert Barnáné – ilyet sehol világon nem lehetne büntetlenül megtenni – eladták a lakásokat, kifizették, a földhivatal bejegyezte a tulajdonjogot – az építető meg nem adja át, mondván túl olcsón számolta meg
herminabau
A lánya  márciusban munkanélküli lett, –  írja Adrienne Herbert Barnáné -és a mai napig még az is.
Ahogy azt kell, bejelentkezett a munkaügyi hivatalhoz, ahol hetek alatt megállapítottak neki havi 65 ezer forint „segélyt” 3 hónapra. Abba nem mennék bele, hogy ma 65 ezer forint mire elég, szerintem ezt mindenki nagyon jól tudja.
Letelt a 3 hónap, mivel munkában nem segítettek, és hiába a rengeteg önéletrajz, továbbra is munkanélkül van, választhatott a lehetőségek közül, melyekből egy volt efogadható, az aktív korúak támogatása, ami arról szól, hogy ha megítélik, kap havi 22 ezer forintot, és a járulékát fizetik amíg nincs munkája.
Vicces a 22 ezer forint, de nem ez lett volna a lényeg, hanem a járulék.

Ennek elbírálása 3 hónapot vett igénybe, és természetesen el is utasították.

Most éppen kétszázötven család gondja, baja – megvették a lakásaikat és a beruházó nem akarja átadni. Mondván túl olcsón adta.
Az ok:
mivel a lányomnak van egy bejegyzett tulajdonjoga osztatlan közös tulajdonrészre a földhivatalnál, melynek értéke 20 millió forint, és amihez elvileg a szerződés szerint egy lakás tartozna, ami 3 éve nem került átadásra, ez olyan vagyonnak számít, ami mellett nem járhat az aktív korúak támogatása.

Ezt a lakást – már többször osztottam is – a Hermina Centertől vettük 4 éve, 3 éve át kellett volna adnia a beruházónak, aki nem hogy nem adja át, de közölte, hogy munkaerő hiány miatt megszűnt a szerződésünk, és soha az életbe a pénzünkért lakást nem kapunk. Természetesen ezt többen nem fogadjuk el, harcolunk a jogos tulajdonunkért, ami a beruházónak nem tetszik és többek között be is perelt minket, hogy a bíróság törtölje a tulajdonjogunkat.

Kifizették a milliárdokazt, a tulajdonos hetente egyszer tüntetnek a lakásukért, de a beruházó csak röhög rajtuk. Ez a mi Hazánk.
Eddig ez a projekt csak a pénzt viszi, fentiek miatt semmire nem használható, ki nem lehet adni, el nem lehet adni, még a közelébe sem mehetünk 3 éve, tehát, mint vagyon egy nagy nulla abból a szempontból, hogy megítéljenek-e egy havi 22 ezer forintos támogatást illetve a járulékot a hivatal átvállalja-e!

Én ezt el is mondtam a hölgynek, és tudják is, hogy semmit nem kezdhetünk a bejegyzett tulajdonunkkal, tehát adott esetben nem adhatjuk el, hogy a lányom azt felélhesse, mert ugye aki munkanélkül van, és van bármi a nevén, akkor nem jár neki semmi, adja el azt amije van, nullázza le magát, és ha már semmije nincs, akkor menjen újra támogatásért, ha addig valahogy nem talál munkát.

A hatóság tehetetlen – a Zuglói önkormányzat meg a kisújját se mozdítja az ott élők érdekében.
Sajnos értik ők a problémát, de ma Magyarországon ilyen törvények mentén támogatják, vagyis NEM TÁMOGATJÁK azt, aki munkanélkül van. 3 hónapig alamizsna, utána pedig élje fel a vagyonát, és kezdje előről az életét.
Még mielőtt bárki is azzal jönne, hogy el lehet menni közmunkára és egyebek, diplomával közmunkára menni szó sem lehet, ezt kivéve mindent megpróbáltunk, de sehonnan semmi.
Az is magáért beszél, hogy míg a mi esetünkben be kell tartani a törvényt, a beruházó esetében ma Magyarországon nincs hatóság, aki kötelezné őt a 269 lakás átadására, játszik, szórakozik velünk az az ember, aki idézem azt mondta: „csak nem képzeljük, hogy a 4 évvel ezelőtti áron ma lakást kapunk tőle? Csak nem képzeljük, hogy ilyen olcsón nekünk bármit is átad?”
És megteheti, fenyegethet, írogathatja az undorítóbbnál-undorítóbb leveleit, bízva abban, hogy egyszer nem bírjuk és feladjuk. Bármeddig, bármit megtehet, mert ez ellen NINCS TÖRVÉNY.
Itt tartunk most.