Drága édesanyám akár az emeletről is utánam kiabált – van nálad zsebkendő. Persze, hogy volt , hiszen el se felejthettem volna, Ő gyömöszölte a zsebembe. Még pelenka se volt papírból mint manapság legfeljebb végszükségben a szalvétát áldoztuk fel az orrfújásra. Nekünk viszont mindig glédában állt a szekrényben a kicsi , a nagy a női és a férfi mintás zsebkendő. Frissen élre vasalva. Talán ezért is odzkódom máig is a papírzsebkendőtől. Különben mostanában is, úgy ahogyan megneveltek indulás előtt zsebvizitet tartok. Kulcs, igazolvány, szemüveg, zsebkendő, gyógyszerek … s ha minden megva n, semmi nem hiányzik indulok az útamra. A mobil , s a kapu távírányítója se maradhat otthon. Ha ezeknek a közelsége nincs meg oda a komfortérzetem. Nos, újabban egy újabb kegyztárggyal bővült a repertoárom. Bizonyára nem vagyok ezzel egyedül – ma már a farzsebeimben mindig kell lennie egy két friss maszknak.
