Szerettei, családi barátai jó ismerősei körében, katolikus szertartás keretében ma búcsuztatták a Szentpéteri kapui temetőben dr. Panyi Bélénát, dr. Pogonyi Ezsébetet, aki hosszan tartó betegségét türelemmel viselve visszaadta a lelkét a Teremtőnek.
A temetésén elhangzott az életútja ,munkáscsaládban született, édesapja gépkocsivezető, édesanyja konyhai alkalmazott volt. Leányukat és nővérét szeretetben nevelték. Már az általános iskolában, majd a közgazdasági szakközépiskolában kitűnt éles eszével, szorgalmával. Jeles eredménnyel érettségizett 1969. évben.
Még ebben az évben felvételt nyert az ELTE Állami és Jogtudományi Karára. Tanulmányai alatt végig kifejezetten jó eredményeket ért el, évfolyam- és kollégiumi társai elismerték, becsülték, szerették. Leginkább a büntetőjog és kapcsolódó tárgyai érdekelték. Több tudományos diákkör munkájába bekapcsolódott, három alkalommal vett részt belföldi és külföldi építőtáborokban. Az egyetemen ismerkedett meg évfolyamtársával dr. Panyi Béla Attilával. Az egyetem befejezése után 1974. április hó 27-én kötöttek házasságot.
Középiskolai, majd egyetemi tanulmányai alatt nyaranta – a család anyagi helyzetét is segítendő – egy-egy hónapot dolgozott adminisztrátorként a megyei bíróságon, összesen öt alkalommal.
Előbb – majd egy éven keresztül – a Miskolci Járásbíróságon volt fogalmazó, ezt követően 1975. májusától a Miskolci Városi Ügyészségen kapott ügyészségi fogalmazói kinevezést. A következő évben jó eredménnyel jogi szakvizsgát tett. Ezután a büntetőjogi szakágban tevékenykedett, eredményesen, nagy munkateherrel, minőségi munkavégzéssel. Főnökei, kollégái, az ügyviteli alkalmazottak is kifejezetten szerették, becsülték. Csupa szív embernek tartották. Különösen kedvelték egyenességét, becsületességét, segítőkészségét és életvidámságát.
- évben Zsuzsanna, 1981. évben Attila nevű gyermekei születtek, akiket féltő gondossággal, meleg szeretettel, odaadóan nevelt. A gondoskodása, segítése betegsége idején sem szűnt meg, akkor is erőn felül teljesített.
- augusztus 01. napjától a legfőbb ügyész áthelyezte a B.-A.-Z. Megyei Főügyészség Gyermek- és Ifjúságvédelmi Csoportjához, majd egy évre a Nyomozásfelügyeleti Csoportjához, ezután vissza a Gyermek- és Ifjúságvédelmi Csoporthoz. Ettől kezdve ún. fk. ügyész lett, élete összefonódott a gyermek- és ifjúságvédelmi ügyészi tevékenységgel.
Kiemelkedően nagy munkateher mellett minőségi szakmai tevékenységgel, rendszeres továbbképzéseken való részvétellel végezte munkáját. 1991. január 1-től csoportvezető ügyész, 1998. október hó 1. napjától osztályvezető ügyész, 2006. február 9-i nyugállományba vonulásáig.
A folyamatosan létszámhiányos osztályát nagy hozzáértéssel – vezetői elismerését elnyerve – irányította, vezette. Főügyészségi beosztottjai, illetve a megyében a fiatalkorúak ügyeivel foglalkozó ügyészek, valamint a társszervek, bírósági dolgozók, ügyvédek, közigazgatási tisztviselők tisztelték, becsülték, szerették, kiemelve rendkívüli segítőkészségét. Jó szívvel, empátiával közeledett hozzájuk, segítségét úgy hivatali, mint magánéleti ügyekben számtalanszor kinyilvánította. Jó szíve, embersége, beosztottjai kisegítése közismert volt.
Az iránta érzett szimpátia abban is megnyilvánult, hogy 1989. évben a megyei főügyészség szakszervezeti bizottsága titkárává választották szinte egyhangúlag, tisztségéről a férje magasabb vezetői beosztásba kerülése miatt mondott le. Tevékenyen részt vett az Ügyészek Országos Egyesülete helyi munkájában, továbbá a Magyar Jogász Egylet megyei tagozatában.
A Legfőbb Ügyészségen, országosan ismerték, elismerték szakmai tudását, emberségét, számos szakmai képzésen, szervezeten belüli előadásain, országos és megyei publikációival nagy elismertségre tett szert. Előadásokat tartott, valamint a médiában – írott és elektronikus médiában – gyakran megnyilvánult.
A megye gyámhivatalaiban, továbbá a szakterületi nyomozó hatóságoknál ismerték, elismerték, köszönték szakmai segítségnyújtását, az általa irányított osztállyal végzett törvényességi felügyelet gyakorlását és az ellenőrzéseket. A megyében a gyermek- és ifjúságvédelmi szakterület „gazdájának” tartották.
- évtől megbízási szerződéssel bekapcsolódott a Miskolci Egyetem Állam és Jogtudományi Kara Bűnügyi Tudományok Intézete munkájába. Fakultációt tartott a gyermek- és ifjúságvédelem jogkörében, továbbá büntető eljárásjogi gyakorlatokat vezetett, és államvizsga bizottsági tagként, elnökként tevékenykedett. A jogi kar oktatói, a hallgatók is elismerték, szerették.
- évben történt nyugállományba vonulását követően otthonában sokat olvasott, továbbá rendszeresen járt misére, illetve a lakókörnyezetében történő sétálással, kutyasétáltatással töltötte ideje java részét. Unokái születését hatalmas örömmel fogadta, családtagjait, az akkor még élő édesanyját, valamint testvérét szívesen látogatta, illetve fogadta.
Életének utolsó éveiben – A Szépkorúak Háza Otthonban, ahol egyébként jól érezte magát, szerették, tisztelték – idejét javarészt pihenéssel töltötte, onnan már ritkán – általában ünnepek alkalmával – mozdult ki.
Szeretteivel azonban –, akik őt szinte napi rendszerességgel látogatták – a személyes kapcsolatot haláláig ápolta, tartotta, a legnagyobb támaszát a fia jelentette.
EMLÉKE SZÍVÜNKBEN ÖRÖKKÉ ÉL, SOHA NEM FELEDÜNK!
