Rózsa Gyuri egy nagyot kortyol a poharából, megköszörüli, a torkát majd köszönti a bál vendégeit a Juno szálló egybenyitott nagytermében. A miskolci gyökerekkel rendelkező Zsigmondi Márta, az Ez a divatlap főszerkesztő asszonya megnyitja az immár hagyományos negyedik miskolci rendezvényét. Botcsinálta operatőrként a video kameráján át látom, Zalatnai Sarolta fellépése előtt még három lyukkal feszesebbre veszi, az övét majd a zenekar felé fordul. Oroszlán Gyurira, a Bergendy együttes gitárosára fókuszálok, cserébe jókedvűen rám grimaszol. Nem sejtve, hogy ez a kép egy életre beleég a felvételbe. S a memóriámba is.
Óriási az elegancia – tízévente visszanézem a felvételt – még nem ismerjük a dresszkódot, mégis minden hölgy puccos nagyestélyiben, a férfiak feszülő szmokingban, csokornyakkendővel. Vegyes a társaság, Miskolc krémje felülprezentált. Az est fénypontja a bál királya és a királynőválasztás. Esz a sárga irigység, hol Fazekas Józsefé hol a Sajó hús tulajdonosáé, hol pedig Elek Béla fogorvosé lesz a korona. A konyhán Mátyás Rudolf Oszkár, s olimpiai díjas séf vezényel. Mondjuk ki a frankót, a báli menük soha, sehol sem valami grasztronomiai ínyencségek. Hiszen bárhol bármikor az előétel még akár az előző nap produkciója mind a desszert is. A főétel pedig valamilyen szériatermék felhangos cifra címmel felpántlikázva. Ám itt nem is ez a lényeg hanem, hogy sohase érezzük a szomjúságot. S fontos még a társaság megválasztása, hogy aztán az asszonyoknak legyen miről csámcsogni egy jó ideig, hogy ki miben vonult át a táncparkettem, s ki kivel ropta vagy mégse. Itt a helye a kibeszélő shownak.
Különben jó világ van, januártól március végéig dübörög a báli szezon. Galambos István és Szabó Győző a miskolci vendéglátás két guruja mindenre emlékszik. A lillafüredi palotában bonyolult a rendezés, zavarja a zene az üdülővendégeket így csak az első emeleti szobák kibérlésével adnak a helyet a mulatozásra. A Szinva parti földszintes Hámor étterem nem olyan elegáns, de egyszerre akár félezer vendéget is fogadhatnak. Van kéményseprő, horgász, kohász, kisiparos, kiskereskedő és még ki tudja milyen bál. Ezek nélkül nincs tavaszi hétvége. Győző mindig mindenütt beugró csálinger. A bányászoknál asztalonként egyszerre rendelnek tíz palackbort és kétszer ennyi rövidet. Előrefizetéssel, biztos, ami biztos. Hosszúak ez az éjszakák. A Szinva parton nincs olyan flanc, viszont szélesebb a jókedv s beérik a helyi zenekarokkal, ide nem hívnak pesti együtteseket fellépőket. Sőt egy idő után a nyakkendő is nyűg és a feltűrt ingujj se zavaró.
A miskolci újságírók KISZ szervezetének tollasbáljára a Tokaj étterembe még újságot is kiadunk. A Kacsakocsonya egyetlen számát Karosi Imre szerkeszti társadalmi munkában. Mottója a toll veszélyes fegyver, ezért írunk géppel. A megmaradt egyetlen példányt gondosan őrzöm. Értékes, hiszen ebben a lapban még egyetlen cikkem sincs. Nem úgy, mint a Vigadóbéli MUOSZ bálban, amelyet Visinger István a szövetség elnöke szervez meg. Talán az egyetlen ünnepi esemény, amikor a két lap az Észak és a Déli munkatársai egy asztalnál iszogatnak. A zenét, a talpalávalót a kedvencem az Alfabeat zenekar szolgáltatja. 
A Júnó ablakai mára betörve. A nagyterem fűgönnyeit a szél csapkodja. Most a palota és a vigadó nagytermei is sötétek. Báloknak, vendégeknek nyoma sincs. Ki tudja mikor is lesznek. A komor emlékek is fájóan tolulnak elő. Nyomasztó vég egy régvolt orvos bálon. Egy vezető rendőr tánc közben elzuhan. Körötte legalább egy tucat orvos térdel. Minden eszköz, táska nélkül tehetetlenül nézik a haláltusáját.
Azon a ködös februári hétvégén hirtelen jön a józanodás, a bál félbeszakad. Abban az esztendőben, ez az utolsó a naptárban.
