ANNA HALÁLA
Kisregény – 8. fejezet
Ez egy kitalált történet. Egy régi, megtörtént eseménnyel kapcsolatos hasonlóság csupán a véletlen műve.
—– Az ármány—–
A kórházi főnővér – Sárika – irodájába, annak ajtaját szinte beszakítva rontott be Marcsi. A főnővér szóhoz se tudott jutni ,mert a lányból máris dőlt a panasz:
„Kérem! Adjon nekem egy másik szobát! Egy percet nem tudok azzal a nővel együtt tölteni.”
“Dehát mi történt? Ki az a nő?”- kérdezte Sárika .
“Anna! Elvette a szerelmemet! Idejött és mindenkinek beletaposott az életébe.”
“Kit? Mit? Miről beszél kedves?” – hüledezett Sárika.
”Hát tőlem a Pistit, a doktort. Már kezdtem azt hinni, hogy örökké együtt leszünk, és erre mi történt? A szerelmem ővele ment el az autóért. Szégyentelen! És még nem is titkolja. Ott terpeszkedett mindenki szeme láttára az autóban.”
“Nyugodjon meg kedves kolléganő! Nem tudom pontosan mi történt, de arra kérem, hogy az új szobával kapcsolatos igényét írásban adja be hozzám és igyekszem megoldani az elhelyezését. Most viszont nekem mennem kell, hivatott az igazgató”- mondta Sárika és szelíden kitessékelte a zokogó lányt az ajtón.
Sietnie kellett, mert a kórház vezetője ismét összehívta a fegyelmi bizottságot Anna ügyében.
A fegyelmi tanács – az igazgató, a kórházi főnővér és Tasi, a műtős – megkezdte a tanácskozást.
Az igazgató vitte szót.
“Kedves Kartársak! Az előző bizottsági ülés azzal ért véget, hogy én majd megpróbálok Annával négyszemközt beszélni és jó útra téríteni Őt.“
A Főnővér és Tasi hamiskásan összenéztek.
”Nos..nem is tudom, hogy mondjam el.” – köhintett idegesen a direktor.
“A hölgy …khm…khm … felajánlkozott nekem. Ugye értik mire gondolok? Nekem, a férfinak.“- beszéd közben ütemesen dobolt ujjával az asztalon és szinte reszketett a felháborodástól.
“Azt mondta, hogy sok mindenre képes lenne, ha lezárulhatna ez az ügy. Meg egyébként is régi vágya, hogy részlegvezető legyen és úgy gondolja, hogy én biztosan tudnék ezért tenni valamit.”
“Elképesztő!“ – háborodott fel Sárika. “Igazgató kartárs becsületébe belegázoltak, tisztességét meg akarták hurcolni.”
Hangja hivatalosba fordult: “Tájékoztatom a tisztelt bizottságot, hogy ma járt nálam Anna nővér szobatársa. Elmondta, hogy ez a nő el akarja venni a barátját, Pista doktort. Ez pontosan beleillik abba a képbe, amit most igazgató kartárstól hallottunk.”- háborgott a főnővér.
”Még ilyet! Még csak nem is hallottam hasonló esetet! Mikre nem vetemedik ez a nő?! “- toldotta meg a hangulatot Tasi műtős. “Igazgatónk erre mit válaszolt?” -kérdezte behízelgően.
”Természetesen mindent visszautasítottam és megmondtam neki, hogy ennek is meglesz a maga következménye.”- jött az önérzetes válasz.
“Nagyon helyes! A mi főnökünk nagyon bölcs ember, nem is véletlen hogy ő itt a diri. “- hízelgett tovább Tasi.
“Jó-jó kollégák, most már döntsünk és tegyük túl magunkat ezen a szörnyűségen.“ – javasolta a direktor. “Az a kérésem, hogy ez a “felajánlkozás” maradjon közöttünk. Anna határozatlan időre átkerül a baleseti sebészetre, az ambulanciára, ott majd megtanulja a rendet.Ha ez sem elég, akkor majd az egész kórházból eltávolítjuk.”
“Bölcs megoldás.” – bólogatott a főnővér.
”Mindig tudtam hogy kiváló igazgatónk van.” – helyeselt Tasi.
Az ülés után Tasi visszament az osztályra és azonnal, szóról-szóra beszámolt a főműtősnőnek, Julinak a történtekről.
Természetesen ő is teljes titoktartást kért.
“Lányok! Ha megígéritek, hogy nem adjátok tovább, elárulom nektek azt, hogy Anna – Tasi elmondása szerint – le akart feküdni az igazgatóval.
Így akarta lerendezni a fegyelmi kérdését.“ – nyitott be a műtő előkészítőjébe a főműtősnő.
“Azzal a szeszkazánnal? Ugyan kinek kellene?“ – hitetlenkedett Mili műtősnő, aki lányanya volt, és a gyerek apja – rossz nyelvek szerint – Pisti doktor.
“Én meg elhiszem!” – vágott közbe Piroska. “Fehérmájú ez a nő! Minden férfi kell neki!”
“Lányok! Jól tudom, hogy Annának Tomi, az a jóképű, új műtősfiú udvarol?” – kérdezte Piroska.
”Igen -igen.” – helyeseltek a többiek.
“Jóképű bizony!”- lelkendezett Mili. “Szívesen a lábam közé kapnám egy fordulóra” – folytatta vágyakozva.
“És ezt az egész ügyet vajon Tomi tudja?” – kérdezte Juli.
Piroska hirtelen felállt, gúnyos, lángvörös arccal préselte ki magából a tompán koppanó szavakat:
“..és …most jött el a pillanata annak, hogy Tomi mindent megtudjon az ő kis barátnőjéről.”
