Kedves Tibor barátom,
Most, hogy ily módon szembesülök a tragédiával, a gyászhírrel elszorul a szívem. Nem nehéz felidézni az első találkozásunk emlékét. Ott a Pátria ház most már naftalinos, fertőtlenítőtől bűzlő első emeleti kínai bolt helyén egy olyan reprezentatív ruházati bolt volt a nyolcvanas évek elején. Ott te voltál az eladók gyöngye. Abban az átkosban minden vásárlót úgy fogadtál mint egy királyi fenséget. Hihetetlen és az akkoriban még szokatlan, s még ma sem szokványos módon tudtad kezelni a nagy betűs Vásárlót. Eszedbe se jutott, hogy az a vevő aki Hozzád betér semmit nem vesz majd csak merő unalomból nézelődik. Őszintén mondom irigyeltem, csodáltam azt a stílust, azt az eleganciát amit képviseltél. Mellény a zakó alatt, elmaradhatatlan hibátlanul megkötött nyakkendő és fényesre suvíckolt cipő. Mint aki most lépett ki egy friss divatlapból.
Sokszor volt szerencsém élvezni azt a hozzáállást, ahogy a vevőkkel bántál. Mivel magam is megfordultam a kereskedelemben feltűnt nekem, hogy te képes voltál a legfinnyásabb, legválogatósabb kuncsaftot is meggyőzni. S téged az se zavart, ha egy félórás próbálgatás után azzal távoztak, hogy meddig tetszenek nyitva tartani vagy mikor kapnak friss kollekciót. Kifogyhatatlan türelmed volt a kereskedelemben. Végül nagyon sokan vagyunk akik eleve csak Nálad csak Tőled vettünk öltönyt zakót és inget. Hiszen ha Hozzád mentünk úgy éreztük magunkat , hogy VIP kiszolgálásban részesültünk.
Kedves Tibor hiányozni fogsz. Miskolc ismét szegényebb lett egy kuriózumszámba menő , a ruházati szakma egy pótolhatatlanul ikonikus kereskedővel.
